“Szétesett a testem a két siettetett hüvelyi szülésem után”

“3900 grammal, 2010-ben született meg a fiam, gátmetszéssel, egy erősen siettetett szülés során. Utána hetekig nem tért magához a testem. Csak pihenni vágytam, mi több, feküdni, anyám és a férje nem hitt a szemének, ahányszor nálunk járt. Aztán valahogy összeszedtem magam, nem tettem különösebben semmit érte. Második gyermekem rá három évre érkezett, hasonló paraméterekkel, villámgyorsan, de a végén nem volt gátmetszés, csupán kikönyökölték belőlem. Kék-zöld volt a pocakom utána” – így idézi fel szülésélményeit Kitti, amit már olvasóként is megterhelő elképzelni. Neki sem volt leányálom, mint mondja, és az utána következő időszak sem, mert mindez nem maradt következmény nélkül.

Érezte tamponfelhelyezéskor és szex során is, hogy valami nagyon nem stimmel, de adott még időt testének. “Eszköz” volt a kezében, ezzel nyugtatta is magát, hiszen elkezdett gátizomtornázni már a babavállalások előtt, de a második szülés után három hónappal úgy tűnt, nem elégséges a rend helyreállításhoz az, amit tanfolyamon tanult erről, és a csoportos női tornák sem hozták a hozzájuk fűzött reményeket, amiket a közeli konditeremben látogatott. Szexuális élete élvezhetetlenné vált, magába roskadt, panaszai figyelme központjába kerültek, nem tudott örömmel gyermekeire és családjára koncentrálni. Hidegzuhanyként és egyben megváltásként érte végül, amikor férje unszolására, a nőgyógyászához eljutván megkapta a diagnózist: a szakember hüvelysérvet állapított meg nála és méhsüllyedést, és műtétet javasolt. “Nem szerettem volna a traumatikus szülésélményeim után kés alá feküdni, és csak sejtéseim, félinfomrációim voltak arról, hogy esetleg van más út is. Megköszöntem a segítségét, és sarkon fordultam” – emlékszik vissza.

“Sokat olvastam, kutattam az interneten, elsősorban angol forrásokat találtam, míg végül leleteimmel felkerestem egy olyan gyógytornászt a megyeszékhelyünkön, akinek ezek a sérülések a szakterülete. Részletes kikérdezés után – ennek fontos része volt, hogy el kellett mesélnem mindkét szülésem történetét, ami újra fel is zaklatott – vizsgálat következett, és kaptam személyre szabott feladatokat. Úgy egyeztünk meg, hogy ezeket otthon kell végeznem, kontrollra kell időnként visszajárnom hozzá” – emlékszik vissza az első találkozásra a kétgyermekes anyuka, akinek a gyógytornász azt is javasolta, hogy reformálja meg kicsit táplálkozását, és szülésélményeivel foglalkozzon intenzívebben.

Férjével mindent megbeszélt, és elképesztő elfogadással állt mellé ebben a folyamatban, szexuális életüket mindeközben új alapokra helyezték, hatalmas türelemmel, kísérletezve. Kitti eljutott egy szülésfeldolgozó csoportba, ami a gyermekeivel való viszonyát, a feléjük táplált érzelmeket is nagyban kiegyensúlyozta.

“Fogytam, táplálkozásomra jobban odafigyeltem. Volt is mit megreformálni, mert míg sokat szoptattam, illetve a kétgyerekes lét mindennapjait próbáltam menedzselni, különösen a gyermekágy alatt, ettem, amihez hozzáfértem, nem épp azért dolgozva, hogy leadjam a terhesség alatt felszaladt 16 kilómat. Most viszont, egy évvel a második szülés után, elértem az ideális testsúlyomat, jól érzem magam a bőrömben, és az intim panaszaim is eltűntek. Ezt megerősítette a legutóbbi kontroll a gyógytornászomnál, és az azóta talált, új nőgyógyászomnál is. Határtalanul boldog vagyok, hogy nem kellett műtét sem a problémáim helyrehozásához, hogy így is megoldást találtunk speciális mozgásformákkal, életmódváltással.”

Kitti saját történetére visszatekintve annyit még hozzátesz: sokkal többet kellene ezekről a szülés utáni következményekről beszélni, ahogy arról is, hogy a beavatkozások, a siettetés nem marad következmények nélkül, ezért törekedni kellene a minél háborítatlanabb szülésre minden nőnek. Készül a harmadik gyermek vállalására a család is: támogató kórházi környezetet talált ehhez, támogató orvossal, nyugodtan bele mer vágni.

Kapcsolódó cikkeink: