Terhesség

Nyílt levél a nőnek, aki azon gondolkodik, szüljön-e negyven felett

Sokan nehezen döntenek, szüljenek-e, pláne, ha kezdenek "kifutni az időből" vagy nincs meg az apajelöltjük. Nekik is van jótanácsunk.
2021. Augusztus 04.
Illusztráció: Getty

Kedves Te, aki azon gondolkodsz, szüljél-e még!

Nem fogom azt mondani, hogy ‘igen’, sem azt, hogy ‘nem’. Hogyan is tehetném? Nem ismerem az életedet, nem ismerem a teherbírásod. De azt el tudom mesélni, nekem mi volt a jó, és mi volt a nehéz abban, hogy úgy döntöttem, bár elmúltam negyven, vállalom a gyermekeimet, ha megfogannak.

Egy gyereknél nincs nagyobb kincs – ezt talán nem kell magyaráznom, nehéz is konkrétan megmondani, hogy miért. De ha velük vagy, ha látod az örömüket, ha megöleled őket, egyszerűen érzed, hogy nehéz ennél többet adni másnak, magadnak, a világnak. Fel lehet találni a hidrogénmeghajtású autót, a marsjárót, a holdjárót, a rák ellenszerét és mindezt egyszerre: mind nagyon fontos, kétségtelen. De olyan kalandban mint a gyereknevelés, nem lesz részed, az biztos. A kihívás, a sok önismeret és a sok szeretet kiapadhatatlan forrása. S persze a sok sírásé is – minden értelemben.

Vagy nézzük az életnyújtotta élvezeteket, azokat sem kell lenézni. Igenis, jó élni csupán azért is, hogy jó dolgokban legyen részünk. Legyen az színház, könyv, mozi vagy akár egy jó piknik a vízparton, egy pohár borral. Rengeteg jó dolgot lehet csinálni az életben barátokkal, szülőkkel, tesókkal, a párunkkal vagy egyedül. Hatalmas utazásokat tehetünk vagy csak biciklivel kitekerhetünk a közeli vízpartra. Lehetnek izgalmas hobbijaink, alkothatunk, olvashatunk, képezhetjük magunkat. Korlátlanok a lehetőségeink – de csak akkor vagyunk igazán szabadok, ha nincsen gyerekünk: ez tagadhatatlan.

Lehet választani ezt az utat is, és biztosan nagyon élvezetes lesz. Nálam mégis az billentette a mérleg nyelvét a gyerekvállalás irányába, hogy azt mondtam: a jó ételt, a jó könyvet, a jó kirándulást már ismerem. Nagy örömet tudnak nyújtani és akárhányszor ismételhetők, de a kulcsszavak ezek: ismerősek és ismételhetők. Vagyis van egy plafon, amit el lehet érni velük. Azt az örömet akárhányszor megélhetjük, de nem lesz részünk igazán nagy meglepetésben. Lesz egy még szebb naplemente? Egy még gyönyörűbb tengerpart? Egy még jobban megsütött hamburger? Mindenből láttuk már a legszebbet, legjobbat, amire pénzünk van, ami számunkra elérhető. Akárhány jó hamburgert tudunk még vásárolni, de az mindig ugyanaz az élmény lesz. Ha viszont a családi lét mellett döntünk, ismeretlen kihívások várnak ránk. Ismeretlen nehézségek, de ismeretlen örömök is. Nem tudjuk, milyen gyerekünk születik, milyen személyiség lesz, és milyen különleges kalandokat hoz majd az életünkbe. Nem tudjuk kiszámítani. És minden életszakasz más lesz. Nem ismerjük még magunkat szülőként, nem tudjuk, mit hoz ki belőlünk ez a helyzet. Egy nagy utazás, amire nem lehet csak úgy befizetni, viszont csak így lehet átélni.

Inkább a biztonságot, a kényelmet választanád? Nagyon megértelek. Én is hányszor választanám a kényelmes, csendes, nyugodt szombatot a gyerekzsivajjal telivel szemben, amikor azt érzem, csak egy vég nélküli szolgálatot végzek! A gond csak az, hogy nem lehet napokra választani ezt vagy azt az életformát. Ha gyereked van, az minden napra szóló kaland! Ha nincs gyereked, akkor mindennap gyermektelen leszel. Én belevágtam, és nagyon szívesen elcserélnék egy-egy napot gyerektelenre, de sosem cserélném el a gyerekes életemet gyermektelenre. Nehéz. Úgyhogy trükközünk: próbálunk gyerekmentes napokat szervezni magunknak/magamnak időnként – méghozzá mindenféle szégyenérzet nélkül. Ilyenkor kicsit visszakapom a saját életemet, saját énemet. Jobb érzés, mint valaha. Érdekes, azelőtt nem tudtam, milyen jó dolgom van.

És akkor lássuk a korodat, hiszen tudom, amiatt aggódsz. Nem mondom, hogy nem számít. Mert igenis, érzi a testünk, a szellemünk az éveket. Az enyém legalább is igen. És nem mondom, hogy nem nehezebb most a kialvatlanság vagy a cipelés, mint lett volna tíz évvel ezelőtt. De működik. És ha belegondolsz: választhatnál mást? Nem mehetsz vissza az időben. Most tudsz szülni, aztán ez a hajó elmegy. Ha nagy benned a vágy, akkor bírni fogod – ez nem a korodon múlik. A lelkiállapotodon, élethelyzeteden, fizikai állapotodon inkább: ezt érdemes átgondolni. Meg azt, hogy ki tudsz-e szállni a munkádból, ambícióidból egy időre. Mert ne áltasd magad: ki kell. Legalább egy évig nem nagyon lesz más, még akkor sem, ha van segítséged. Apropó: ugye, van? Mert nem jó magunkra maradni ezzel a dologgal. Persze lehet, hogy te nagyon erős nő vagy – ismerek ilyeneket -, ők simán elbírják az egyedülálló anyaságot is, akár negyvenesen. Ha így érzed, akkor hajrá! Ne várj az ideális pasira, mert egy kényszermegoldás bizony sokszor inkább csak megnehezíti a dolgokat.

Szóval dönts az érzéseid és körülményeid szerint, viszont bárhogy határozol, abba nyugodj bele! Ez a legjobb ebben a dilemmában: nincs rossz döntés. Ha már biztosnak látszik, hogy ez vagy az az út sikerült, ne ácsingózz tovább a másik után! Ne sajnáld, hogy lemaradtál bármelyikről, mert mindkettőnek van előnye bőven. Lett gyereked? Szuper: a legnagyobb ajándékot kaptad és adhattad. Nem lett? Nagyon jó. Szinte korlátlanul élvezheted az életed, sokkal kevesebb kényszer lesz benne, és csak rajtad múlik, milyen társakat választasz hozzá. Becsüld meg ezt az állapotot – sokan épp erről álmodoznak!