Miómám van, lehet gyerekem?
Kialakulásának igazi oka ismeretlen, de az ösztrogén hormonok szerepe a legjelentősebb, ezért 25 és 30 éves kor között a leggyakoribb. A hormonfüggés következménye, hogy terhesség idején (különösen a második és a harmadik harmadban) általában növekedésnek indulnak a miómák, majd a szülés utáni hetekben visszafejlődnek. Az ösztrogénen kívül örökletes tényezők is szerepet játszanak keletkezésükben.
A kismamák miómái elhelyezkedhetnek a méh külső vagy belső felszíne felé növekedve, a méhnyakban és a méh függesztőszalagjai között. Az is igen fontos szempont, hogy a lepény mögött vagy tőle távolabb található. Mivel a méh alakjának torzulása akadályozhatja a megtermékenyült petesejt beágyazódását, illetve hatására a méh és a petevezető ivarsejt-továbbító képessége is zavart szenved, előfordulhat, hogy meddőséget okoz. Ha viszont sikerül teherbe esni, a továbbiakban igen jók az esélyek az egészséges babára.
Várandósság idején
Nagyjából minden századik kismamánál fordul elő, és úgy tűnik, egyre gyakoribb. Ennek oka részben a jobb felismerési lehetőségekben rejlik: a terhességgondozásnak manapság már kötelező eleme az ultrahangvizsgálat, de a miómák kevesebb mint fele kézi vizsgálattal is érzékelhető. Másrészről viszont a várandósok átlagéletkorának növekedése is szerepet játszik benne: a harmincas évek vége felé eleve sűrűbben találkozunk ezzel az elváltozással.
Szerencsére a mióma mellett fogant terhességek körülbelül hetven százalékában semmilyen probléma sem jelentkezik. A maradék harminc százaléknál bizonyos szövődmények gyakoribbak: a beágyazódás folyamata nehezebb lehet, így koraterhességben gyakoribb a fenyegető, illetve a spontán vetélés. Elhelyezkedésétől és nagyságától függően gyakori lehet a bizonytalan alhasi nyomásérzés, illetve fájdalom, valamint a környező szervek nyomása miatt kialakult panaszok, amelyek a normális terhesség során is előfordulnak (például vizelési panaszok).
A miómákban kialakuló elváltozások gyakran okoznak feszülést, fájdalmat, nyomásérzékenységet, néha lázat, gyorsult vérsüllyedést, bélmozgászavarokat. A méhhez csak keskeny nyéllel csatlakozó miómák nyelük körül megcsavarodva is okozhatnak akut hasi tüneteket.
A várandósság későbbi szakaszában növeli a koraszülés, az idő előtti burokrepedés és lepényleválás, a fekvési, tartási, beilleszkedési rendellenességek gyakoriságát, és az is előfordulhat, hogy a magzat elmarad a méhen belüli növekedésben. A szülés közben valamivel sűrűbben találkozunk fájásgyengeséggel, utána pedig súlyos vérzéssel, és különféle lázzal járó szövődményekkel. A nagyobb göbök (különösen a méhnyakban elhelyezkedők) akadályozhatják a természetes szülést. A terhesség alatt, illetve a gyermekágyban a miómás gócok elhalhatnak, bomlástermékeik pedig vérmérgezésre emlékeztető tüneteket okozhatnak.
Mi a teendő?
A problémás esetekben többnyire elegendő a rendszeres ultrahangos ellenőrzés, a pihenés, bizonyos esetekben a gyógyszerszedés. Csak ritkán, különösen nagy méretű vagy rossz helyen levő mióma miatt van szükség császármetszésre.
Műtéti kezelés
A terhesség előtt felismert miómákat csak akkor érdemes eltávolítani, ha már korábban vetélést vagy meddőséget okoztak, mert a méhen végzett műtét akár nagyobb szövődménykockázattal járhat a terhesség folyamán.
A várandósság alatt csak nagyon ritkán, különösen nyomós ok miatt operálják. Bár kézenfekvőnek tűnik, hogy a császármetszés során távolítsuk el, ez nem jó megoldás az erős vérzés veszélye miatt, és azért sem, mert szülés után amúgy is csökken a mérete – tájékoztat Dr. Halász László szülész-nőgyógyász
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
