Hagyományos hastánctanfolyam keretein belül foglalkozik várandósokkal a művésznevén ismert Mahasti, aki maga is táncolt hatalmas pocakkal. Kisfia, Ajándok szó szerint beleszületett a táncba, és közel kétévesen ösztönösen ringatja, illegeti magát a zeneszó hallatán. Nem csak magzatként, hanem kis csecsemőként is fellépett az anyukájával együtt.
– Gyerekkorom óta vonzódom a különleges táncokhoz. Kezdetben hobbinak tekintettem, ugyanis orosz-ukrán szakra jártam az egyetemen. Később azonban éreztem, hogy a hastánc, az orientális tánc egyre nagyobb szerepet játszik az életemben. Amikor várandós lettem, már jó néhány éve foglalkoztam ezzel, tanítottam is, és eldöntöttem, hogy ez fogja kitölteni az életemet. Lemondtam a munkahelyemről, feladtam fordítói állásomat, meghoztam a döntést, hogy lemondok a kisdoktori disszertációm megírásáról, és nem kis erőfeszítéssel létrehoztam egy iskolát. Éreztem és tudtam, hogy a hastánc nagyon jó a nőknek, s annak is utánajártam, milyen hatással lehet a várandósokra.
– Megkérdezted erről a nőgyógyászodat?
– Mivel voltak olyan sejtéseim, hogy az orvos nem fogja javasolni a folytatást, hiszen több tanítványomat is lebeszélték róla, először a szakirodalomba próbáltam beleásni magam. Felkutattam más gyerekes hastáncosokat, és erősen figyeltem befelé, igyekeztem kitapasztalni, mi az, ami jó nekem. Sok orvos minden konkrét tudás híján azt tanácsolja, hogy inkább mondjunk le a veszélyesebbnek ítélt mozgásokról, mint hogy bármit kockáztassunk, de azt gondolom, ha figyelünk magunkra, és óvatosak vagyunk, nincs mitől tartani. Az óráimon is mindig azt hangsúlyozom, hogy azonnal abba kell hagyni, ha valamit kényelmetlennek tartunk. Egyedül a veszélyeztetett terheseknek nem ajánlatos elkezdeni a hastáncot, de nekik amúgy is mindennel csínján kell bánniuk.
Ringató mozdulatok
– Arra is van példa, hogy valaki már jár egy ideje táncolni, teherbe esik, és folytatja, de olyan is akad, aki kismamaként szeretné elkezdeni a hastáncot. Bár – mint minden más sportnál – itt is ajánlatos meggondolni, érdemes-e éppen ilyenkor kísérletezni egy addig teljesen ismeretlen testedzési formával. A hastáncban léteznek kimondottan jótékony hatású mozdulatok, olyanok, amilyeneket a terhestornán is tanítanak. Ilyenek például a csípőnyolcasok, amelyek elringatják a kicsit. A lágy, hullámzó mozgások a már megszületett babát is megnyugtatják, vele is érdemes kipróbálni a táncot. Nem ajánlatosak viszont az erőteljes mozdulatok, a csípőlökések és a rázások – ezeknek ugyanis az a kockázata, hogy az első harmadban vetélést, a harmadik harmadban esetleg koraszülést okozhatnak.
– Te magad még a nyolcadik hónapban is táncoltál. Hogyan befolyásolta ez a közérzetedet és a fiadhoz való viszonyodat?
– Kifejezetten kellemes élmény a ringatózó tánc pocakosan, és a fiam is nagyon élvezte a közös ritmust. Amíg táncoltam, nyugodt volt, mihelyt abbahagytam, rugdosni kezdett, hogy folytassam. A szülés után is sokat kellett vele táncolni, máig szinte naponta igényli a velem való mozgást. A szakirodalomban is olvashatunk arról, hogy a már említett nyolcasok végzése megnyugtatja a babát, jobban alszik utána a pocakban és a külső életben egyaránt. Az anya lelkének szintén jót tesz, hogy a hastánc segítségével jobban elfogadhatja, megélheti a nőiségét, hiszen ez egy kismamának egyébként sem mindig könnyű. Nehéz vonzó nőnek érezni magunkat, miközben megváltozott az alakunk, szoptatunk és pelenkázunk egész nap. Ugyanakkor egy hastáncoló kismamának nem kell ledér bajadérként megjelennie, még a hasát sem kell felfednie. Én magam is hosszú ruhában táncoltam, amikor már látszott a pocakom. Úgy éreztem, így megvédem a babát.
– Szülés után mikor tértél vissza újra a hivatásodhoz?
– Miután este megszültem a kisfiam, másnap reggel az ágyban már megpróbáltam mozgatni a hasizmaimat, de katasztrofális volt az eredmény. Elkeseredtem, hogy nem tudom megcsinálni a hashullámot vagy a gátizomtornát, de nem adtam fel, és mindennap gyakoroltam. A hastánc segít visszanyerni az alakot is, hiszen egyrészt nyújtja, másrészt rugalmasan tartja a hasizmokat. Ez persze nem egy hónapos folyamat, a lényeg itt is a kitartás. Ugyanakkor azt is megfigyeltem, hogy a tánc a tejtermelést is fokozza, nekem például annyi a tejem, hogy bár a fiam novemberben lesz kétéves, még mindig szopik.
Gyerekkel együtt
– Doki? Érdekes beceneve van a fiadnak.
– Számomra váratlan ajándék volt a várandósságom, és mivel azt hittem, hogy kislányt várok, elhatároztam, hogy Ajándéknak fogom nevezni. Amikor kiderült, hogy fiú, csak annyit változtattunk, hogy Ajándok lesz a neve. A szülőorvos kiválasztásánál szempont volt, hogy nyitott, elfogadó intézményt és személyt találjak. Így találtam rá a MÁV Kórházra. Amikor az orvosom megtudta, hogy hat hónaposan Guiness-rekord-kísérletet teszek – a 24 órás hastáncolásét – nem lebeszélni akart, hanem segített, sőt még el is jött megnézni. Azt is elfogadta a szülésznővel együtt, hogy dob hangjai mellett szeretnék szülni, ugyanis a fiam apja dobos, és a kicsi végig dobszót hallott a pocakomban. Így érkezett velem a kórházba az akkori párom a kézidobjaival és a dúlám. A vajúdás alatt szinte kizárólag befelé figyeltem, és néha megkértem a párom, hogy doboljon. Nem kezdtem ugyan szülési táncba, csak a vége felé éreztem, hogy csípőköröket kell végeznem, hogy megkönnyítsem a folyamatot.
– A fiad is a ritmus szerelmese?
– Doki máig imád táncolni, három hónapos volt, amikor már együtt léptünk fel a “közös számunkkal”. Kiegyensúlyozott, közeli a kapcsolatunk, az együtt táncolás – ha lehet – még jobban összeköt minket. Ezért is ajánlom a kismamáknak a hastáncot. Ha a testünk jelzéseire hallgatunk, megkérdezzük, mit szeretne, és csak önmagunkra figyelünk, megtapasztalhatjuk, milyen felemelő érzés a babával együtt átélni a zene ősi hatását.
Gyökerek
1961-ben Farab Firdoz hastáncosnő elmondta, hogy a hastánc egyes elemei, például a haskörzés vagy a rezegtetés a vajúdás és a szülés mozdulatain alapulnak, és évezredekkel ezelőtt vallási ceremóniák részei voltak, sőt egyes területeken még ma is így kezelik őket.
1963-ban történt, hogy egy nyugati megfigyelő, a máig világhírű hastáncosnő, Morocco, magát süketnéma szolgálónak álcázva megfigyelhette egy marokkói család asszonyának szülését, pontosabban a várt ikergyermekek “világra táncolását”.
A család gazdagsága miatt a szülés óriási családi eseménynek számított, ezért a falu egyik végében tágas sátrat állítottak fel, amelyet egyetlen férfi sem közelíthetett meg. Ők máshol mulattak és ünnepeltek. A várandós nő szőnyegen ült a sátor hátuljában, középen pedig kis gödröt ástak. A nők egész nap énekeltek, mentateát iszogattak, és maga a mindenórás asszony is végigtáncolta a fél napot ünneplő kaftánjában.
Másnap hajnalban megindult a szülés, a vajúdó asszony izzadtan guggolt a gödör fölött. A többiek három kört alkottak körülötte. Lágyan énekeltek és hullámoztatták az altestüket. A körök lassan forogtak az óramutató járásával megegyező irányban, középpontban a vajúdóval. A szülő nő néha felállt, és velük végezte a mozdulatokat, néha visszaguggolt, leroskadt az üreg fölé. A táncot csak a déli ima idejére hagyták abba. Majd a vajúdó mindenkinek teát töltött, és folytatták a táncot. Egy óra múlva a nő zihált egyet, tompa puffanás hallatszott. Felemelte a kaftánját és az üregben egy fiúcsecsemő feküdt. Nem sokkal később világra jött az ikertestvére is. Teába mártott gyapjúval megtisztogatták őket, de a köldökzsinórt csak a méhlepény megszületése után vágták el, majd a lepényt az üregbe temették.
Akkora örömujjongás kezdődött, hogy a férfiak is meghallották. Amikor néhány perc múlva feltűnt a férj, kivitték neki megmutatni a babákat, majd odabent az anya megszoptatta őket. A nők még naplementéig folytatták az éneklést és a táncolást.
Hova járhatunk hastáncolni?
Bővebb információ: www.mahasti.hu
Tel.: 30/2555-815
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
