Terhesség

Beszélgetés a magzattal

Számos, kismamáknak kínált program ígéri, hogy közelebbi kapcsolatot alakíthatunk ki a pocakunkban rejtőzködő kis lénnyel. Már akkor párbeszédre ösztönöznek, amikor még jóformán a szavak előtti kapcsolatfelvételnél sem tartunk.
2007. Szeptember 02.

Nehéz elképzelni, nagyanyáink hogyan teremtettek kapcsolatot a hasukban növekvő magzattal. Mit tudott egy átlagos kismama akkoriban a piciről?

Alig valamit, amit ma tudásnak neveznénk, hiszen nem voltak méhen belüli fényképek, ultrahangfelvételek, a szívhangot is csak a bába hallgatta fatölcséren keresztül. Nem állt rendelkezésére semmiféle meggyőző ismeret a magzat hallásáról, látásáról, ízleléséről, szó sem volt arról, hogy a kicsinek emlékezete, akarata lenne.

Mégis sokkal többet tudott, mint mi, hiszen nőrokonai, nagyanyja, anyja, nénéi átadták neki tudásukat, tapasztalataikat. A mesék, a szüléshez, gyermekágyhoz kötődő rítusok, szokások és hagyományok ismerőssé tették a várandósság és a szülés helyzetét, ismerőse volt a kisbaba is. Nem a saját babája, hanem a babák, úgy általában. És ebből már ki lehetett indulni. Volt egy belső képe a kicsiről, amely a korábban megismert sok-sok újszülött képéből állt össze, ezt a képet a fantáziája segítségével alakította. Volt mintája a szülésről, az anya-gyerek kapcsolatról. Az anyává válás nem volt ugrás a sötétbe, mint ahogy ma sokaknak az.

Ma nem ritka, hogy az anya a “civil” életből pottyan a babaágy mellé, van, aki a munkahelyéről megy szülni. Nincs ideje arra, hogy a picire figyeljen. A felkészülés a használati tárgyak beszerzéséről, a gyakorlati ügyintézésről, az orvosi vizsgálatokról és a szülés “aktusának” megismeréséről szól. Hová lett a baba? És hogy születik így az anya?

Az anya-magzat kapcsolat megteremtésén alapuló felkészítő módszerek hatalmas értéke abban rejlik, hogy befelé fordulásra, “lassításra”késztetik a kismamát, és arra, hogy a kicsi szempontjából nézve is átélje a történéseket. Már a várandósság alatt ráhangolják arra, hogy a babának is vannak és lesznek igényei, van egyénisége, amit nem alakítani, hanem elfogadni kell. Ezek a lehetőségek nagyon jól megalapozzák az anya és a gyerek későbbi kapcsolatát, egyáltalán a szülővé válást, a szülői szerep elfogadását.

Anya-magzat kapcsolatanalízis

(Hidas-Raffai-módszer) Raffai Jenő a nyolcvanas évek derekán olyan serdülő fiatalokkal foglalkozott, akik válságos pszichés állapotba kerültek. A terápia egészen új utakra vezetett, a méhen belüli élethez. Raffai arra a következtetésre jutott, hogy “a pszichózisok gyökerei visszanyúlnak a születés előtti életidőbe, az anya-magzat kapcsolatban keresendők a sérülékenységi pontok.”

Tehát a megelőzésen kell gondolkodni! Álláspontja szerint azzal okozzuk a legnagyobb kárt a babáknak, ha nem veszünk róluk tudomást. Ennek elkerülésére dolgozták ki azt a módszert, amelynek segítségével a várandós nők számára átélhetővé, megoszthatóvá tették a magzati érzéseket.

A terápia alatt az úgynevezett első interjún ismeri meg az analitikus a jövendő édesanya személyiségét, lelki teherbíró képességét, és adatokat gyűjt magzati korának élményeiről is. Ekkor mondja el, hogy a kapcsolatépítés nem hókuszpókusz, hanem kitartó és kemény munka, amelynek során magán a várandós nőn múlik a legtöbb.

A terápia “mellékterméke”, hogy az anya közben hozzáférhet saját magzati életének élményeihez is, és így lehetősége nyílik arra, hogy feldolgozza az esetleges sérüléseket. A nők “házi feladatot” is kapnak, ez többnyire zenehallgatással egybekötött ringatózás a hintaszékben. A terápiába az édesapákat is bevonják, az ő feladatuk, hogy a hasfalon keresztül simogassák a babát.

Raffai állítása szerint az anya a terápia révén képes üzeneteket küldeni a magzatának képek, gondolatok, fantáziák formájában, képes behatolni a baba lelkébe, érzékeli, és képek formájában meg is tudja jeleníteni az ő érzéseit.

A terápia a pszichoanalízis klasszikus keretei között zajlik a terhesség alatt, a kezdetektől hetente két alkalommal. A várandós a díványon fekszik, a terapeuta pedig a fejénél helyezkedik el. A harminchatodik héttől kezdődően kifejezetten a szülésre, vagyis az elválásra készítik fel az anyákat. Hatására – a módszer kidolgozói szerint – könnyebbé válik a szülés és a születés élménye, hiszen a kismama könnyebben tudja befolyásolni testének működését, például lágyítani tudja a szülőcsatornát, ki tudja nyitni saját méhszáját. A terápián részt vevő anyák gyerekei sokkal jobb elvonatkoztató készséggel rendelkeznek, jobban eligazodnak a világban, fejlődésük lényegesen intenzívebb.

Fészekrakó program

A tatabányai Szent Borbála Kórházban Földes Zsuzsanna szülésznő vezetésével csoportosan készülhetnek fel az édesanyák gyerekük születésére, és közösen sajátítják el azokat a kommunikációs technikákat, amelyek segítségével közelebb kerülhetnek hozzájuk. A program szervezői egyaránt merítettek Hidas és Raffai módszeréből, valamint René Van De Carrnak a fejlődő magzat tanítása és fejlesztése terén elért tapasztalataiból.

Abból indultak ki, hogy a magzat az 54. napra tökéletesen “kész” kis élőlény, akinek már minden szerve kialakult. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy a további fejlődés milyen környezetben történik: magára hagyatva, ingerszegény, ellenséges vagy támogató, fejlesztő légkörben. A program szervezője várandósként kapcsolódott bele a munkába, és maga is a magzati fejlesztés “kísérleti alanya” lett.

Munkájuk célja, hogy könnyebben alakuljon ki a babában az ősbizalom érzése, s ezáltal könnyebben fejlődjön saját személyisége, jobb legyen másokhoz fűződő érzelmi kapcsolata, nyitottabb legyen a világra. A program tíz találkozásból áll, szerepel benne a fejlesztő gyakorlatok mellett szülőszoba-látogatás, relaxáció és kismamajóga is.

Azonban legrészletesebben a méhen belüli fejlesztés módszereivel foglalkoznak. Különös hangsúlyt fektetnek a hangok világára, amely más módszerekkel ellentétben nem felvett zene, itt az édesanyák maguk énekelnek és zenélnek. A 25. héttől a magzat már akaratlagosan is képes mozogni, így érdemes figyelni a reakcióit. A magzati részek már kitapinthatók, a kismama megemelheti, megbökheti és meg is simogathatja kisbabáját.

A 36. héttől elkezdődik a felkészülés a szülésre és az elválásra. Az így fejlesztett babák nagyobb érdeklődést mutatnak a világ iránt, könnyebben alakítanak ki társas kapcsolatot. Az anyák szoptatják őket, kapcsolatuk harmonikusabb, gyakran maga a szülés is gyorsabb, és kevesebb fájdalommal jár.

A nő ezer arca program

A Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika docense, dr. C. Molnár Emma pszichológus indította útjára A nő ezer arca című programot. A docens asszony 1991 óta kutatja az anya-magzat kapcsolat és kommunikáció fejlesztésének lehetőségeit. Ő fejlesztette ki az úgynevezett katexisterápiát. (A katexis érzelmeken alapuló, fontos kapcsolatot jelent.)

Ez olyan összetett módszer, amely zeneterápiát, imaginációt, egyéni és csoportterápiát is tartalmaz, és a várandósság huszonnegyedik hetétől érdemes elkezdeni. Szerinte a gyermekvárás alatt nemcsak magzat fejlődik és jön végül világra, legalább ennyire lényeges, hogy mindeközben édesanya is születik.

A terápia egyik kulcsfontosságú célja, hogy a várandós nő azonosulni tudjon a magzatával, képes legyen megérteni és elfogadni a kicsi igényeit, és ezekre jól tudjon reagálni. Ennek egyik legjobb útja a magzatmozgás megértése. Ez igen lényeges, mert a babák így jelzik jó, illetve rossz közérzetüket.

A jó anya-magzat kapcsolat segít a születendő baba tulajdonságainak megérzésében, sőt a szülés körüli szorongás oldásában is. A terápia folyamán a kismama megérti, hogy nem a nő szüli a magzatot, hanem a magzat szüli önmagát, hiszen ő indítja a szülést. Az anya feladata az, hogy segítse a folyamatot, hogy közös “szülőmunkává” váljék. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mai nőknek nincs saját élményük a szülésről, a gyereknevelésről, azaz az ősi biológiai tudásról.

A terápia hatására mégis mindenki megértheti, hogy például mi az anya, és mi az apa szerepe a családban. Helyesbíthetők azok a hibás minták is, amelyeket ki-ki a saját családjából hoz. A várandós kismama megtanulja érezni a gyerekét, megérteni jelzéseinek érzelmi üzenetét, és tapasztalatokat szerez egyéniségéről is.

Az érdeklődők a szülés után részt vehetnek az egyéni és csoportterápiás formában szervezett “Elég jó anya” programban, amely arra próbálja rávezetni a nőket, hogyan teremthetnek harmóniát sokféle (nő, anya, feleség, munka) szerepük között, hogyan érhetik el, hogy ne csak az anyaságban teljesedjenek ki, hanem legyen idejük a férjükre, és adott esetben a munkájukra is.

További információk: www.anoezerarca.hu

A magzat nevében

Dr. Nyikon Tünde pszichiáter dolgozta ki “A magzat nevében” című programot, amely gyakorlatilag mindenki számára elérhető, hiszen a fejlesztő tréning anyagát interneten vagy postai úton is meg lehet rendelni. A pszichiáter akkor fordult a téma felé, amikor megszülte első gyerekét, s maga is tapasztalhatta, milyen sok múlik a gondos felkészülésen.

A tréning közel százötven gyakorlatot, tanácsot és javaslatot tartalmaz, amelyek a pszichés és testi felkészítést, a harmonikus baba-mama kapcsolat kialakulását segítik elő. Ennek a módszernek az a sajátossága, hogy mindvégig a fejlődő magzat szempontjait veszi figyelembe, azt próbálja megértetni az édesanyával, hogy az egyes történéseknek milyen hatásuk lehet a babára, hogyan tudják megteremteni számára a szülők a legjobb, legegészségesebb feltételeket.

Minden jelentkező két programcsomag közül választhat. A várandós megrendelheti A magzat nevében általános vagy személyes szülésfelkészítő tréninget. A személyes szülésfelkészítő tréning anyagát a jelentkezési lapon megadott személyes információk alapján állítják össze. Az általános tréning anyagába például ilyen témák tartoznak bele: hogyan éli meg a magzat a szülést, mi játszódik le az apában a várandósság időszakában, hogyan készítsünk szülési tervet, mire jó a szülési fájdalom, hogyan győzzük le szorongásunkat.

A tréning nem egyszerűen a várandóssággal, a szüléssel kapcsolatos ismeretek átadását tartalmazza, hanem konkrét tanácsokat, javaslatokat és gyakorlatokat is, amelyek megkönnyítik a várandósság menetét, a szülést, és elősegítik, hogy az édesanya harmonikus kapcsolatba kerüljön a gyerekével. Többek között ilyen és ehhez hasonló gyakorlatokat találhat:

“Ahogy közeledik a kiírt szülési időponthoz, egyik délután teremtsen magának egy nyugodt órát, amikor megbeszéli gyermekével, hogy lassan itt az elválás ideje.

Helyezkedjen el kényelmesen az ágyon vagy egy fotelben, lélegezzen mélyeket, és próbáljon ráhangolódni gyermekére. Élje meg, hogy most milyen egységben van ön és a gyermeke. Az alábbiakban egy mintát közlünk, hogy miről szóljon ez a beszéd, de ettől eltérhet saját érzései alapján…

Az előzetes elképzelések és a valóság

Vajon jó, ha mindent tudunk a kisbabánkról? Vagy legalábbis úgy gondoljuk, hogy mindent tudunk róla? Jó-e, ha úgy érezzük, hogy tökéletesen megértjük egymást? Nem mindig… Ha a megszületett kisbaba mégsem olyan, amilyennek elképzeltük, amilyennek megismertük, bizony csalódhatunk benne – és ezt nagyon nehéz elfogadni, és még beszélni is róla.

Ha mégsem értjük meg az újszülött jelzéseit, miután kibújt a pocakunkból, könnyen kétségbe eshetünk, és magunkban kereshetjük a hibát, pedig a születés után a megváltozott körülmények között szinte senki sem képes azonnal ráhangolódni a pici babára. Na és mi a helyzet a szüléssel? A kapcsolatanalízis könnyű szülést ígér, sokan azt várják tőle, hogy akár irányításuk alatt tarthatják az eseményeket, befolyásolhatják a szülés időpontját.

Ez nem minden esetben “jön be”, de nem is biztos, hogy jó lenne, ha tökéletesen működne. A szülés öntörvényűségét jobb elfogadni, mint szembeszállni vele, azután csalódni, ha végül mégsem úgy sikerül.

Elhanyagolt magzatok?

Ma már senki nem lepődik meg, ha egy várandós arról beszél, hogy lelkifurdalása van, mert nem foglalkozik a magzatával. Akár az is nyomaszthatja, hogy idő- vagy pénzhiány miatt nem járhat anya-magzat kommunikációs tréningre. Úgy gondolja, hogy ezzel megtagadja a gyerektől a lehetőséget a születési trauma elkerülésére, a tökéletes kötődés kialakítására, valamint az ideális szellemi és lelki fejlődésre.

Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a várandósság alatt bekövetkező testi-lelki problémák hatásának. Tudjuk, hogy a magzat valóban mindent átél, átérez, és bizonyos dolgokra emlékezik is – a maga módján. Azt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az emberi elme és a lélek roppant alkalmazkodóképességgel rendelkezik.

A szülés előtti és a szülés körüli traumákat is képes feldolgozni, átértékelni, sőt hasznosítani, ha megfelelő körülmények közé kerül. Az anya-magzat kommunikációs tréning csodálatos lehetőség a szülő kezében, ha annak tekinti, ami: segítség a várandósság, a szülés és az anyaság jobb megéléséhez anyának, babának egyaránt – de nem csodaszer.

Ezek is hasznosak lesznek:

  • Huszonöt csoda terhesen
  • A magzat érez, hall minket
  • Minél előbb beszélni a babával
  • Méhben gyökerező kapcsolatok
  • Forrás: Kismama magazin