Terhesség

Az először szülő kismamák legnagyobb félelmei

El tudom-e viselni a fájásokat? Biztosan nem lesz komplikáció? Minden rendben lesz a babával? Talán ezek a leggyakoribb félelmek szülés előtt, főként az először szülő nők esetében.
2020. December 02.
Az először szülő kismamák legnagyobb félelmei (fotó: Getty Images)

Aki először szül az az ismeretlentől fél, aki többedszer éppen azért, mert már tudja, mire számíthat – egy közkedvelt idézet a szüléssel kapcsolatban. Sajnos ez nagyon sok nőnél valóban így is van. Természetes, ha tartunk valamitől, ami megkerülhetetlen, amiről tudjuk, hogy egy életre szóló meghatározó élmény, ami fájdalommal jár. Sajnos azonban sok olyan félelem is kapcsolódik a szüléshez, amelynek egyáltalán nem kellene felmerülnie, ilyen lehet a kiszolgáltatottságtól, a bánásmódtól, a baba-mama szeparációtól való félelem. Szubjektív gyűjtésünk arról, mitől félnek leginkább az először szülő nők.

Képes leszek-e megszülni?

Kibírom-e a fájdalmat?

Egészséges lesz-e a babám?

Ugye nem lesz semmi komplikáció?

Mi lesz, ha császármetszésre kerül sor?

Kell-e gátat metszeni?

Mi lesz, ha a baba sokkal korábban akar megszületni?

Mi lesz, ha kiabálni fogok?

Mi lesz, ha oxitocinnal gyorsítanak?

Mi történik, ha nem engednek valamit, amit szeretnék (pl. sétálni, labdán ülni)?

Muszáj lesz-e fekve szülnöm?

Jól fogok-e mindent csinálni?

Jól bánnak-e velem?

Mit fog szólni a párom?

Ugye nem viszik el a babát?

A sort bizonyára lehetne még folytatni. Ami fontos, hogy a félelmekkel kezdeni kell valamit. Sőt, már akkor is érdemes mélyebbre ásnunk magunkban, ha rossz érzés fog el a választott kórháztól, ha szorongunk, amikor az orvosunkkal találkozunk, amikor egyszerűen csak nem érezzük magunkat komfortosan. Nem számít, mit mond a környezetünk, nem számít, ha másként csinálnánk valamit, mint ahogy a családunkban szokás, ahogy a barátnőink tették. A szülés egy életre meghatározó tapasztalat, ami nagyon sok mindenre kihat a jövőben. Ezért ez egy vissza nem térő lehetőség arra, hogy mélyebbre ássunk magunkban, tökéletes lehetőség az önmagunkkal, a félelmeinkkel, a családi történeteinkkel, az anyánkkal való kapcsolatunkkal való szembenézésre és megértésre.

Az első és legfontosabb a tájékozódás. Merjünk kérdezni, utána olvasni olyan kérdéseknek, amelyek foglalkoztatnak. Merjünk segítséget kérni. Segítséget igen sokféle módon kérhetünk. A legkézenfekvőbb, ha egy pszichológust keresünk meg, de kifejezetten sokat segíthet egy perinatális tanácsadó felkeresése. Itthon divat legyinteni, ha nem érezzük magunkat jól a bőrünkben és sajnos még mindig kicsit ciki, ha pszichológushoz jár valaki, pedig cseppet sem kéne annak lennie, hogy segítséget kérünk. Szülésfelkészítőre járni azonban teljesen elfogadott, olyannyira, hogy a leendő apáknak is erősen ajánlott és szép számmal részt is vesznek benne. Sokat is segít, főleg, hogy egy-egy ilyen felkészítő csoportban több hasonló cipőben járó pár is van. Egyelőre még nagyon misztikusnak tűnik sokaknak, de az anya-magzat kapcsolatfelvétel egy egészen elképesztő tapasztalás: mentálhigiénés, önismereti eljárás. A hipnoszülés egy preventív, a szülési traumák elkerülését hivatott módszer.

Sokat tehetünk a lelki jólétünkért pusztán azzal, ha merünk önmagunkkal lenni és saját belső igényeinkkel foglalkozni. Autogén tréning, relaxációs gyakorlatok és bármi más, ami azt segíti, hogy befelé induljunk el sok olyan dolgot a felszínre hozhat, aminek megoldása, megértése majd éppen a szülést fogja segíteni.

Ha ódzkodunk pszichológus felkeresésétől, akkor forduljunk dúlához, ők nagyon sokat tudnak és tapasztaltak azokról a félelmekről, amelyek a kismamákat gyötörhetik. Beszéljük ki magunkból ami nyomaszt, legyen az akár olyasmi, ami elsőre butaságnak tűnik. Nincs is ugyanis. A testünkről, a lelkünkről és a gyermekünkről van szó. No, és a párkapcsolatunkról. A gyerekünkkel való későbbi kapcsolódásról. Arról, hogy lesz-e kedvünk, merszünk még gyereket szülni. Az anyaságról, a nőiségünkről. Úgyhogy a tét nem kicsi.