Terhesség

Az egyetlen dolog, amit hallanom kellett, amikor terhes voltam

Soha nem felejtem el azt a nőt, aki elmondta nekem az egyetlen szükséges dolgot, amit hallanom kellett a szüléssel, anyasággal kapcsolatban.
2020. Szeptember 30.
Az egyetlen dolog, amit hallanom kellet, amikor terhes voltam (fotó: Getty Images)

A terhesség állítólag csodálatos és varázslatos időszak egy nő életében. Egy kis ember növekedik benned, várod, tervezed az érkezését. Apró ruhákat vásárolsz, készülsz rá. Az estéket a kanapén ölelkezve töltöd a pároddal, simogatjátok a növekvő hasadat. De azok a nők, akik éppen várandósok vagy már voltak azok, pontosan tudják, hogy nem ez a teljes történet. Állandóan olyan történetekkel szembesülsz a terhességről vagy a vajúdásról, amelyek felkavarók.

Amikor először voltam terhes, szinte üldöztek ezek a történetek. Kényelmetlenül éreztem magam, mert sokszor olyan helyzetekben meséltek nekem rémtörténeteket, amikor nem tudtam elmenekülni a szituációból: üzleti megbeszéléseken, sorban állás közben, liftben. Hónapokig úgy éreztem, hogy csak arról hallok, milyen nehéz lesz minden.

Egyre jobban aggódtam, aggódtam, hogy a férjem már soha többé nem úgy tekint majd rám, mint most, hogy a szülés olyan fájdalmas, hogy nem lehet majd kibírni. Egyre jobban aggódtam.

Aztán ott volt a szülés utáni időszakra vonatkozó riogatás. Sokan figyelmeztettek: semmi sem lesz olyan, mint régen, a baba nem fog aludni, nem lesznek barátaim, egyáltalán nem lesz szociális életem, senki rám se hederít majd, az életem unalmas lesz. Hogy soha többé nem lehet velem másról beszélgetni majd, csak a gyerekről. Karrier? Ja, hát annak is vége lesz.

A nem kívánt információk kiterjedtek a duzzanatokra, a tejszivárgásra is. Minden negatív információ súlyosan nehezedett az amúgy sem “tehermentes” vállamra. Néhány hónap alatt sikerült odáig eljutnom, hogy egyszerűen kerültem a szemkontaktust mindenkivel, nem kockáztattam meg, hogy beszédbe elegyedjek bárkivel is. Inkább a sarokban álltam munkába menet, mint a zsúfolt peronon.

Hónapokkal a szülés előtt már meg voltam győződve arról, hogy tönkretettem a külsőm, a házasságom, a társadalmi életem és a karrierem. Hiszen ezek az emberek tudják miről beszélnek, végül is már mind átélték.

Egy nap azonban a felhők váratlanul eltűntek. Találkozóm volt egy új ügyféllel, aki annyira elegáns volt, hogy a tárgyalás egész ideje alatt komoly erőfeszítésembe került nem a tökéletes frizuráját bámulnom. Amikor szedelőzködtem, egyszer csak felém fordult és azt mondta: “Ne izgulj! Nem lesz baj!” “Tessék?” – kérdeztem. Zavarba jöttem, mert egy pillanattal korábban még egy új termék bevezetéséről beszélgettünk és a gyors témaváltás nem volt az erősségem a terhesség alatt (vagy azóta sem). “Hogy gyereked lesz” – mondta, a hasam felé intve. “Mindenki nagy ügyet csinál belőle, pedig amikor megszületett a fiam, az nem is volt annyira vészes. Csak csináld és minden rendben lesz!

Majdnem hanyatt estem. “Nem lesz gáz?” Kábé úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy a Mikulás igenis létezik és az Északi-sarkon él. Ez annyira különbözött mindattól, amit eddig hallottam. Meg akartam puszilni őt és a tökéletes frizuráját. Szerencsére nem tettem meg, de a megjegyzése valami hihetetlenül fontos dologra hívta fel a figyelmem. Mindenkinek megvan a saját története a terhességről, a szülésről és mindarról, ami utána következik. Mindazok, akik riogattak, a saját történetüket mondták el, nem az én történetemet. Az én történetem teljesen máshogy is alakulhat. Nem kell, hogy az én történetem szörnyű legyen. Lehet, hogy az én történetem nem lesz annyira rossz. De még az is lehet, hogy az én történetem jó lesz.

Linsey Nogueira Flannery, közönségkapcsolatokért felelős ügyvezető, jelenleg két gyermekével van otthon, a kanadai Torontóban élnek férjével. A cikk egy részletet közöl a szerző Unfudge Yourself: A Parent’s Guide to Happiness c. első könyvéből.

(Cikk forrása: todaysparent.com)