Terhesség

Apák lelki krízisben: a megelőzés is nagyon fontos

Jogsi, nyelvvizsga, végzettség kell mindenhez, de ahhoz, hogy jó apa és társ legyél, elég csak önmagaddal dolgoznod. Nem kis munka, de ha kell, van segítség.
2015. Szeptember 30.

Kismamaként felkészülsz a szülésre: terhestornára, kismamajógára jársz, babakoncertre mész, szülés után pedig megkeresed a magad közösségét akár egy netes fórumon, akár szoptatós vagy más baba-mama csoport keretében. És a párod? Jó esetben elkísér ezek közül néhány alkalommal, az talán eszébe sem jut, hogy ebben az új szerepkörben más férfiakkal cseréljen tapasztalatot. Tőle támogatást várnak el, neki biztosan kell állnia a sarkán, neki helyén van a szíve és az esze – jönnek szembe a sztereotip elvárások. Nem könnyű elismerni, ha maga is bizonytalan, hiszen ez a helyzet számára is egészen új.

Hogy a férfiak nem szeretnek az érzéseikről beszélni? A rájuk osztott szerep ezt sokszor nem is igen teszi lehetővé, hiszen tőlük várunk támaszt, biztos hátteret… ezzel a kör be is zárult. Apaként igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, de hát addig is el kell jutni.

– Nehezen köteleződik el az, aki gyerekként azt élte át, hogy apja elhagyta a családot, vagy velük élt ugyan, de nem jelentett biztos érzelmi kapcsolatot. A mai felnőtt férfiak nagy többségét érinti ez a probléma. A válások száma hamis információt ad erről, hiszen a nem anyakönyvezett, de a házasságkötéseknél nagyobb számú párkapcsolatok felbomlásának nincsen nyoma a statisztikában, holott ugyanúgy érzelmi sérüléssel járnak minden érintettnél – mondja Majoros István mentálhigiénés szakember.

– A Perinatus Alapítvány rendszeresen szervez szülésfelkészítő előadásokat a leendő szülők számára, és külön férficsoportokat is. Három évvel ezelőtt két öt-öt fős csoportot vezettem Apává válni címmel, most a Fiúk, férfiak, társak és apák elnevezést adtuk a jelenlegi nyolctagú csoportnak, amit ketten kísérünk. Ezzel is jelezzük, hogy tágabban járjuk körbe a férfiszerepeket. Ha nincs követésre méltó férfiminta, jó párkapcsolati minta, az nagy terhet jelent, elvált szülők gyerekeként eleve kudarcélménnyel indulnak. Számukra kérdés, jó-e egyáltalán párkapcsolatban élni, tudok-e jó apa lenni.

Akarunk-e változtatni?

A kérdés akkor merül fel sürgetőbben, amikor már a sokadik párkapcsolat esik szét, vagy éppen a jelenlegi tűnik az „igazinak”, és döntésre, gyermekvállalásra kerülne sor, vagy éppen nem érkezik a gyerek. Egy-egy előadást még csak meghallgatnak a férfiak, különösen párjuk kedvéért, velük együtt, például szülésre készülve. Beleolvasnak talán párkapcsolattal, gyermekneveléssel foglalkozó könyvbe, de rendszeresen, több alkalommal csoportos foglakozásra járni már nagy elszánást igényel.

– Nemcsak beszélni nehéz a férfiaknak az érzéseikről, hanem egyáltalán közel jutni hozzájuk. Az összesen hét, havi egy alkalomból álló sorozat csak elindít valamit, a több mint fél év alatt egyfajta utat járunk be a születéstől a jelenig. Felnőttként tudatosítjuk a gyerekkorban átélteket, és újra tanuljuk, javítjuk a rossz mintát, megvizsgáljuk, hogyan gondolkodunk a párkapcsolatról, a férfi-női szerepekről, a gyermekvállalásról vagy éppen már meglévő gyerekeinkkel kapcsolatos feladatainkról. Akarunk-e és tudunk-e változtatni gyerekkorunkból hozott mintáinkon? Az önismereti jellegű csoportban a résztvevők saját élményeken keresztül haladhatnak a férfivá, társsá, apává válás folyamatában. Nemcsak szavakkal dolgozunk, sőt van, amit a mozgás sokkal mélyebben fejez ki, a férfiaknak pedig adott esetben jobb kommunikációs csatorna a beszédnél.

Felkészítő és megelőző jellegű az az apacsoport is, amit a Karitász RÉV Szolgálatának keretében tart Márton Andrea szociológus, csoportterapeuta és Kovács Péter pedagógus. Alkoholbeteg csoportokkal végzett sokéves munkájuk során láttak rá arra, hogy mire a krízis eljut a kezelésig, a családok akár húsz éve küzdenek a különböző problémákkal, és ez gyakran már gyógyíthatatlan sérüléseket okozott.

Az alkoholizmus sokszor hosszú, rosszul vagy sehogy nem kezelt családi konfliktussorozat eredménye. Család- és párterápiával ez megelőzhető lenne, de túl későn nyúlnak a segítségért. Ezért két és fél évvel ezelőtt pályázati támogatással ingyenes, megelőző jellegű, az alkoholbetegségtől teljesen független apacsoportot indítottak apák és leendő apák számára. Azóta már több hat-nyolc foglalkozásból álló sorozat lezajlott.

– Fontosnak tartom, hogy mindig ketten vezetjük a csoportot, így a férfi és női szerepeket egyaránt képviseljük, adott esetben a csoportmunka folyamán én személyesítem meg a feleség szerepkörét – mondja Márton Andrea. – A másfél-két órás foglalkozásokon egy-egy témát beszélünk meg a három-négy fős csoportban. A kis létszám biztosítja az intimitást, így könnyebb őszintén beszélni, és időben is jobban belefér egy hétköznap estébe. Hetente egyszer találkozunk munkaidő után, így a legkisebb a lemorzsolódás veszélye, hat-nyolc hét alatt végzünk, és a hétvégét sem terheljük.

Mindenkinek hasznos

Háromgyerekes apa éppúgy jelentkezett már a csoportba, mint első gyerekes kispapa, sőt többször még elköteleződés előtt álló fiatalember is. Ebből is látszik, hogy a témák – mit hozunk magunkkal apánktól, nagyapánktól, mit gondolunk a férfi családfenntartó szerepéről, az anyával való szerepváltásról, az otthon fontosságáról – elég széles körűek ahhoz, hogy különböző élethelyzetű férfiakat is megszólítson.

– A téma felvezetése után a személyes élmények megosztása következik – magyarázza Kovács Péter, hogyan zajlik a feldolgozás, és mit tapasztalnak a résztvevők. – A férfi elődök három-négy pozitív és negatív tulajdonságát keressük elő, és megfogalmazzuk, mit érzünk ajándéknak ezen az apai vonalon, amit mi is úgy csinálunk, és mi az, amit ugyanúgy rontunk el. Van olyan téma, amit a résztvevők hoznak, mert az foglalkoztatja őket. Ilyenkor már a megosztás is oldja a feszültséget, valamelyest tehermentesíti a kapcsolatot is.

Megkönnyebbülést jelent átélni azt, hogy máshol is küzdenek ugyanazzal a helyzettel, nemcsak nálunk fordul elő, nem mi vagyunk annyira tehetetlenek. Ilyen például a nagyszülők látogatása vagy a rendetlenség kérdése. Szeretnének rendes, kitakarított otthonba érkezni, ami persze kisgyerekes vagy többgyerekes családban hiú ábránd.

– Ilyenkor szembesítem a férfiakat azzal a sok, gyakran hiábavalónak tűnő munkával, amit egész nap elvégez egy otthon levő feleség minden látszat nélkül – veszi át a szót Andrea. – Bosszúság, elkeseredettség és fásultság – ezek a huzamosabb ideig otthon levő feleség érzései, amikor munkájának eredménytelenségére néz. Férje elvárásokkal jön haza, szemrehányás, veszekedés következik. Itt az éles helyzettől kicsit eltávolodva láthatjuk saját helyzetünket, bepillanthatunk társunkéba, és gyakorolhatjuk az újfajta kommunikációt, ami nem a hibáztatáson, irányításon alapszik, hanem saját szükségleteink, kéréseink kifejezésén.

A foglalkozássorozat résztvevői az utolsó összejövetelen azt is összegzik, mi újdonságot hozott ez a hat-nyolc alkalom a családjukban, bár van, aki több csoportmunkát is végigcsinált. A férfiak érezték, hogy maguk is változtak, volt, aki „saját idővel” ajándékozta meg feleségét, más éppen a kettesben töltött időt szervezte meg. Összességében a feleségek is megerősítették, hogy javult a kapcsolatuk, de abban minden férfi egyetértett, hogy jó volt megtapasztalni, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal.