Kisgyerek

Mikor hagyják el a kisgyerekek a nappali alvást?

A nappali alvás elhagyása fontos fejlődési mérföldkő, ami kihívást jelenthet mind a gyermek, mind a szülő számára.
2021. Augusztus 02.
Mikor hagyják el a kisgyerekek a nappali alvást? (fotó: Getty Images)

Minden gyermek más és más, ami azt jelenti, hogy különböző életkorban állnak készen arra, hogy abbahagyják a nappali alvást. A legtöbben valamikor 3-5 éves koruk között hagyják abba a délutáni alvást. Ez általában egy átmeneti időszak is, amikor csendes pihenőre még szükség lehet, de az alvás már “nem megy”.

Hány éves korban hagyják abba a kisgyermekek a nappali alvást?

A nappali alvás egy kisgyermek számára a napi rutin része. Az, hogy mikor nincs már rá szüksége egy gyermeknek, meglehetősen egyéni képet mutat, csakúgy mint általában a fejlődési mérföldkövek, egyénenként változatosak.

Egy vizsgálat szerint a 9-12 hónapos babák többsége kétszer is alszik napközben, valamikor 15-24 hónapos korban már csak egy nappali (délutáni) alvásra van szükségük. A 3-4 éveseknél csökken a délutáni alvás aránya és 7 éves korra szinte minden gyermek elhagyja a nappali alvást.

Jelek, hogy a kisgyermek nemsokára abbahagyja a nappali alvást

Akkor fogja végleg elhagyni minden gyerek a nappali alvást, amikor már van elég energiájuk ahhoz, hogy alvás nélkül is végig tudjanak csinálni egy napot. Van néhány jele annak, hogy ez hamarosan bekövetkezik.

Nem alszik el délután

Rövidebb ideig alszik vagy már egyáltalán nem tud, nem akar aludni délután. Ha nehezen, nyűgösködve alszik el, akkor valószínűleg már lassan nincs szüksége a nappali alvásra. Ha energikusnak, ébernek látjuk a nappali alvás idején, akkor minden valószínűség szerint már nincs rá szüksége.

Túl korán ébred

A túl korai ébredés annak a jele lehet, hogy a gyermek készen áll arra, hogy elhagyja a nappali alvást. A nappali alvás ilyenkor már megakadályozhatja, hogy az esti lefekvéskor fáradtnak érezze magát, ami azt jelenti, hogy kevesebb alvásra van szüksége.Azzal is próbálkozhatunk, hogy előbbre hozzuk a délutáni alvás idejét és így nagyobb távolság lesz a délutáni alvás és az esti lefekvés között. Egy 2016-os tanulmány ezt a technikát különösen hasznosnak találták a 12-18 hónapos korú kisgyermekeknél. Minél korábban szundikáltak a kisgyermekek délután, annál tovább aludtak éjszaka.Ökölszabályként elmondható, hogy a gyerekeknek legalább 4 órát kell fent lenniük, mielőtt újra el tudnak aludni.

Hogyan segítsük az átmeneti időszakot?

Ha a kisgyermek kevesebbet alszik, és nem morcos, nem érzi ettől rosszul magát, akkor valószínűleg nincs szüksége már a délutáni alvásra.

Alvás helyett csendes pihenő

Nem kell aludni, de attól még pihenhet. Ez lehet csendes tevékenység, például színezés vagy leheveredés könyvnézegetéssel. Ebben az átmeneti időszakban előfordulhat, hogy mégis elalszik a gyermek egy-egy alkalommal a csendes pihenő során azokon a napokon, amikor erre szüksége van, míg más alkalmakkor nem, amikor nincs rá szüksége.

Csak fokozatosan

Ne iktassuk ki egyik napról a másikra a délutáni rutint, lassan, fokozatosan változzon meg a délutánok rendje, figyelve a gyerek hangulatát és energiaszintjét.

Ahogy elmarad a nappali alvás, változhat az esti rutin is, általában korábbra tolódik. Általában nem arról van szó, hogy kevesebb alvásra van szüksége a gyereknek, hanem az alvás szerkezete változik meg. Tehát minden valószínűség szerint hosszabb ideig fog aludni éjjel, ha már nem alszik délután.

Összefoglalva a gyermekek alvásának változása általában 18 hónapos korban következik be először: a napi két alvást felváltja a napi egy. Ezt követően azonban meglehetősen egyéni, hogy meddig tart a délutáni alvásigény, van akinél 4 évesen már elmarad, míg másoknál 6-7 éves korban következik be.Az átállás egy folyamat, amely türelmet igényel. A szülők megkönnyíthetik az átmenetet a csendes pihenő bevezetésével, amely lehetőséget ad a gyermekeknek arra, hogy nyugodtan, csendben játsszon vagy aludjon, ha arra van szüksége.A délutáni alvás elmaradása után a legtöbb gyermeknek több alvásra van szüksége éjszaka.A nappali alvás elmaradása kihívást jelentő folyamat lehet, de egyben izgalmas fejlődési mérföldkő is. Az átmeneti stratégiák alkalmazása illetve a gyermek hangulatának és energiaszintjének figyelése segít a szülőt abban, hogy ez a változás a lehető legsimább legyen.(Cikk forrása: medicalnewstoday.com)