Kisgyerek

Így beszélj az elmúlásról a gyereknek

Mindenről lehet velük őszintén beszélni - még az elmúlásról is.
2021. November 03.
Fotó: Getty

Halottak napja környékén sokan mennek a temetőkbe, még következő hétvégén is nagy a forgalom ezeken a helyeken. Egyes családok a kisebb gyerekeket is magukkal viszik, mert úgy gondolják, a halál az élet része. Így, november táján sok helyen fel is merül a kérdés: anya, apa, mi történik azzal, aki meghal?

Szakértők szerint minden korosztály számára létfontosságú, hogy az elmúlás a normál beszélgetések része legyen. A gyerekeknek azonban ez különösen fontos, mivel a halál fogalma számukra kicsi korban nagyon zavaros, és általában nincs még elegendő szókincsük sem ahhoz, hogy kifejezzék az ezzel kapcsolatos érzéseiket, félelmeiket. Kilenc éves korban azonban rendszerint felszínre jön a halál téma magától, ekkor elkezdi foglalkoztatni a gyerekeket az elmúlás gondolata, különösen a szülők elvesztése. Hogyan adagolhatjuk finoman a témát, és hogyan járjunk el, ha a családunkat veszteség éri?

Ne a végérvényességet hangsúlyozd, hanem a metamorfózist

A gyerekek nem tudnak mit kezdeni a “végérvényes”, “soha” gondolatával – vélte Vekerdy Tamás pszichológus. Épp ezért kerülni kell szerinte, hogy azt éreztessük a gyerekkel, hogy a van egyszerűen átfordul nincsbe. Helyette fókuszáljunk a körforgásra: ahogy Vekerdy fogalmazott, a test “átalakul, és patak, felhő, folyó, tenger, eső, hó lesz belőle, és “kő”, “virág”, tehát itt van, itt marad körülöttünk az a valami, valaki, aki elment…” De mondható az is, hogy az emléke, lelke itt marad velünk. Ha hívő a család, akkor megintcsak ott van a “megmaradás” képe, hisz felkerül a mennyországba a szerettünk. 

Légy őszinte!

Próbáld kerülni az olyan eufemizmusokat, mint “jobb helyen van”, mert ezek ijesztőek vagy zavaróak lehetnek a kisebbek számára” – tanácsolja Ashleigh Schopen gyászszakértő. Egy ismerős helyet válassz a beszélgetéshez, ahol ott a kicsi kedvenc játéka, hogy jól érezze magát. Miközben játszol vele, beszélgessetek, és legyél őszinte!

Mindig győződjünk meg arról, hogy a gyermekünk tudja, hogy ami történt, az nem az ő hibája. Az óvodások hajlamosak azt gondolni, hogy a világ körülöttük forog, ezért magukra vehetik a dolgot. Nyugtasd meg őt, hogy semmit nem csinált rosszul, és senki sem tudta volna megakadályozni a halálesetet – mondja Eileen Kennedy-Moore pszichológus.

Tarts ki az első néhány napon!

Miután elvesztettünk valakit, akit szerettünk, próbáljuk tartani a  gyermek szokásos rutinját. Ez segíthet enyhíteni az ilyenkor gyakori viselkedésbeli változásokat, vagy a régi szokásokhoz, például a hüvelykujj-szopáshoz való visszaesést.

Számíts rá, hogy gyermeked nap mint nap meg fogja kérdezni, mi történt, vagy hogy mikor jön vissza a rokona vagy a házi kedvence. “Gyakran ugyanazokat a kérdéseket ismételgetik” – mondja dr. Kennedy-Moore. Ilyenkor “csak arra van szükségük, hogy következetesen válaszoljunk a kérdésekre, bármilyen fájdalmas is ez, mert ez segít nekik megérteni a halált.”

És ne feledd: nem kell titkolnod érzéseidet gyermeked elől, vagy úgy tenni, mintha minden rendben lenne! “Ha sírni látnak, magyarázd el, mit érzel és miért” – mondja a szakember. Ilyesmit lehet mondani például: “Szomorú vagyok, mert hiányzik a nagymamád. Jó lenne egy ölelés!”

 

Előfordulhat az is, hogy a gyerekek ilyenkor a halállal kapcsolatos szerepjátékokat játszanak, ami teljesen egészséges módja az érzéseik feldolgozásának. “A játékuk olyan, mint egy könyv, amelyet elolvasva megértheti gondolataikat” – mondja a Parents.com által megkérdezett szakértő. “Lehetnek téves elképzeléseik, amelyeket tisztázhatunk ilyenkor.” Például arra vonatkozóan, hogy mi volt a halál oka, vagy van-e hibáztatás.

Menjen a gyerek temetésre?

“Az első számú kérdés, amit a szülők feltesznek nekem, hogy egy kisgyereknek el kell-e mennie a temetésre vagy sem” – mondja Schopen. “A válaszom: igen, ha egy gyerek érdeklődést mutat iránta. Ilyenkor készítsd fel őt arra, hogy mi fog történni. Amikor csak lehetséges, adj neki választási lehetőséget. Kérdezd meg a gyermeked, hogy szeretne-e valamit emlékbe vinni. Ezután pedig továbbra is segíts emlékezni a szeretett személyre. Hagyhatsz egy fotóalbumot róla az asztalon, hogy megnézegethessék veled, amikor készen állnak rá. A gyógyulási folyamat időbe telik, de túl lesztek rajta együtt!”

Ha azonban kiviszed a temetésre a kisgyereket, készülj fel rá, hogy nem tud majd rendben, csendben állni a szertartás alatt. Beszélgetni kell vele, járkálni, lefoglalni, és ez így természetes. Ha úgy érzed, érzelmileg, vagy a teendők miatt nem leszel képes erre, akkor más megoldást kell keresni. Persze minél nagyobb, annál nagyobb eséllyel tud alkalmazkodni az “illemhez”, elvárásokhoz. Az előbbiek ismeretében dönts arról, hogy kiviszed-e a gyereket a temetésre, vagy inkább arra az időre rábízod másra.  

Ne adj át rossz üzenetet!

Az alábbi klasszikusok könnyű magyarázatnak tűnhetnek, de a gyerekek valószínűleg félreértelmezik őket.

“Elaludt, és nem ébredt fel.” Hacsak nem szeretnéd, hogy gyermeked élete végéig ébren maradjon, akkor kerüld az alvás és a halál összekapcsolását!

“Istennek szüksége volt a nagyira.” Ez a hiedelem megnyugtathat, de a gyerekeknek nincs kognitív képességük, hogy megértsék. Ha azt mondod a gyermekednek, hogy Isten szeretett valakit, és fel akarta vinni a mennybe, akkor rosszul viselkedhet, mert attól fél, hogy ha túl jó, Isten el akarja majd vinni. Ehelyett mondj valami ilyesmit: “a nagyi a mennyben van”.

“Ne sírj!” Éppen ellenkezőleg: nem szabad elfojtani sem a saját érzelmeidet, sem a gyermekedét. Amikor gyászolsz előtte, akkor az egészséges, természetes viselkedést modellezed.