Kisgyerek

Hogyan neveljünk őszinte gyereket?

Mindannyian őszinte gyermeket szeretnénk nevelni, aki elmondja az igazat, ha megkérdezzük tőle, hogy hogy van, hogy mi történt. Reménykedünk, hogy megbíznak bennünk annyira, hogy mind a kisebb, mind a nagyobb dolgokat elmondják.
2020. Augusztus 27.
Hogyan neveljünk őszinte gyereket? (Fotó: Getty Images)

Tehát, hogyan is lehet őszinte gyermeket nevelni?

Sarah R. Moore egy, a Mother.ly-n megjelent cikkben leírja, hogy amikor egyik este lefektette a 6 éves kislányát, ő azt mondta: “Anya, a majmom másképp néz ki. Megnőtt?”. A kislány 2 éves kora óta aludt ezzel a plüssel – illetve a sok ugyanolyan majom egyikével, ugyanis a szülei többet is vásároltak belőle, arra az esetre, ha valami történne.

Természetesen a kislány plüssmajma nem nőtt meg, hanem az előző lett túlzottan koszos és rongyos, így az édesanya kicserélte. Az új majom pedig puhább, tömöttebb volt, és a feje sem bicsaklott le úgy, mint a korábbinak. Az édesanya elmesélte, hogy hirtelen elgondolkodott, mit tegyen, és eljátssza-e a gyermeke bizalmát, ha elmondja, hogy több plüssmajom is van.

Úgy döntött, hogy a sötétben megölelve őt, elmondja gyermekének, hogy a majom nem nőtt meg, több is van belőle, mert amikor kicsi volt a kislány, vásároltak néhány extrát, hogy mindig tiszta plüssmajommal alhasson, vagy legyen biztonsági tartalék, ha valami történik vele. Ez a majom pedig puhább, tömöttebb, mert újabb. Egy percig csend volt, majd hozzátette, hogy olyan, mintha saját majom bulijuk lenne. A kislány ezen pedig csak kuncogott, és nem szólt semmit. Az őszinteség volt a legjobb.

A szerző szerint a becsületesség a legjobb út ahhoz, hogy őszinte gyermeket neveljünk, még akkor is, ha ez nem feltétlenül egyszerű út. A tudomány is azt mondja, minél őszintébbek a szülők a gyermekükkel, annál valószínűbb, hogy tisztességes gyermeket nevelnek.

De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek már “szokása”, hogy időnként hazudik? Nem hazudik minden gyerek néha? Valójában a 2-4 éves gyermekeknél már észre lehet venni olyasmit, amit a felnőttek hazugságnak mondanak. A “hazugság” azonban nem olyan egyértelmű, mint amilyennek tűnik.

A “hazugság” az 5 év alatti gyerekeknél

A felnőttek számára sokszor a hazugságnak természeténél fogva negatív jelentése van. Az ekkora gyerekek világa azonban olyan nagy mértékben a játékon alapul, hogy valószínűleg észre sem veszik, hogy amit mondtak, az meg sem történt. Ennek nyomon követéséhez még nem elég fejlett az agyműködésük, tehát nem szándékosan “hazudnak”. Ez fejlődési szempontból teljesen normális és egészséges is.

A “hazugság” a 8 év alatti gyerekeknél

A kissé idősebb gyermekek hazudhatnak hasonló okból, mint a kisebbek, tehát mert összemossák a játékkal a valóságot. De hazudhatnak azért is, mert azt szeretnék sugallni, hogy az történt, amit ők szerettek volna – ennek hátterében lehet akár bűntudat vagy szégyenérzet is.Erre példa a Mother.ly írása szerint: “Nem tudom, hogy tört be az ablak a labda miatt. Valaki más tette.” Ilyenkor fejben ezt érdemes úgy lefordítani, hogy: “Bárcsak ne én törtem volna be az ablakot.” Hasznos megérteni a hazugság belső motivációját.Természetesen nem elfogadható az összes hazugság, és egyes gyerekeket nehezebb lehet őszinteségre nevelni. Ilyen esetben segítséget lehet kérni akár szakembertől is.

A Babycenter.com cikke Jane Nelsent, a Positive Discipline (Pozitív Fegyelmezés) könyvsorozat íróját idézi, aki szerint, ha a 3-4 éves gyermekek tudatosan nem mondanak igazat, annak az oka az lehet, hogy félnek az esetleges büntetéstől, vagy tartanak attól, hogy csalódást okoznak a szülőknek. Az óvodásoknak még nem annyira fejlett a lelkiismerete, hogy az megakadályozza őket abban, hogy hazugságokat mondjanak. Azonban tudják, hogy nem megfelelőek bizonyos tetteik, és nem szeretnének bajba kerülni. Ezért érdemes olyan környezetet biztosítani a számukra, amelyben biztonságban érezhetik magukat, ha elmondják az igazat.

Mit lehet ezért tenni?

Kerüljük a címkézést. Ne nevezzük hazugnak a gyermeket, ettől csak védekezően fog viselkedni, és később akár hihet is a címkének. Ehelyett tudassuk vele, hogy nem szeretjük a hazugságot, de őt ennek ellenére is szeretjük, nem számít, mit tett.Ne tegyünk fel kérdést, ha tudjuk, mi a válasz. Például ne kérdezzük meg, hogy elpakolta-e a játékait, ha biztosak vagyunk benne, hogy ezt még nem tette meg. Ezzel csak megágyaznánk egy lehetséges hazugságnak. Ehelyett jobb azt mondani, hogy “Látom, még nem pakoltál össze”, vagy megkérni, hogy mutassa meg az elpakolt játékokat, amelyből tudja, hogy a tényeket személyesen ellenőrizzük.Ha hazugságon csípjük, ne kérdezzük, hogy igazat mond-e. Erre nagyon kevesen válaszolnak nemmel, akár a felnőttek között is. Valószínűbb, hogy együttműködőbb lesz, ha azt mondjuk: “Ez egy kitalált történetnek tűnik. Nem kerülsz bajba, ha elmondod az igazat.”

Köszönjük meg, ha igazat mond. Amikor őszinte, érdemes azt mondani, hogy “Köszönöm, hogy elmondtad az igazat. Szeretem, ha így teszel.” Különösen akkor esik majd ez jól a gyermeknek, ha korábban volt, hogy nem mondott igazat.Tanítsuk meg rá, hogy a hazugság nem működik. Mindannyian hibázunk, ez alól a gyerekek sem kivételek. Ha határozottan állítja, hogy nem ő törte el a vázát, jó módszer azt mondani, hogy: “Úgy tűnik, mintha azt szeretnéd, hogy bárcsak ne törted volna el”, majd adjunk neki esélyt ezt kijavítani (például, hogy segítsen feltakarítani).Mutassunk jó példát. Az őszinteségre való nevelés legjobb módja, ha őszinték vagyunk. Még a nehezebb témákat is – mint a válás, egy hozzátartozó elvesztése, a betegség – beszéljük meg őszintén és érzékenyen. Máskülönben bizalmatlan lehet, és azt gondolhatja, hogy nem is olyan fontos igazat mondani.