Kisgyerek

Ezért nem emlékszünk életünk első pár évére

Még ha nem is tudunk visszaemlékezni a csecsemőkorunkra, a csecsemők azonban képesek emlékeket alkotni.
2022. Április 21.
Ezért nem emlékszünk életünk első pár évére (Fotó: Getty Images)

A legkorábbi emlékeink általában 2 vagy 3 éves korunkból vannak, és ezek általában önéletrajzi emlékek, vagy olyan dolgok emlékei, amik velünk történtek. Emellett ezek az emlékek hajlamosak valamilyen fontos vagy emocionális eseményhez kötődni.

Senki sem emlékszik igazán semmire az ennyi idős kora előttről – ezt a jelenséget nevezik infantilis amnéziának. De miért tapasztaljuk ezt, miért nem emlékszünk a korábbi évekre?

Ezt nem tudjuk biztosan, de sok elmélet létezik, írja a psychologytoday.com portálon Vanessa LoBue, a Rutgers Egyetem csecsemő- és gyermekfejlődésre specializálódott pszichológia professzora.

Az egyik, korábban megcáfolt elmélet az volt, hogy a babák egyáltalán nem tudnak emlékeket alkotni – azonban ez nem igaz. A babák tudnak emlékezni dolgokra, például már a szülést követő néhány órán belül megtanulhatnak emlékezni az anyjuk arcára. 2-3 hónapos korukban mosolyoghatnak a számukra ismerős arcokra, és ezzel jelzik, hogy emlékeznek az életükben legfontosabb emberekre.

Carolyn Rovee-Collier, a Rutgers Egyetem kutatója a 6 hónaposnál fiatalabb kisbabák számára tervezett egy szórakoztató és okos feladatot, hogy tanulmányozhassa, mire emlékezhetnek. Ehhez a feladathoz a babákat a hátukra fektetve tették a kiságyba, ahol a fejük felett egy kiságyforgó volt, rajta több játékkal, ami lekötötte a figyelmüket. Amíg a babák a kiságyukban feküdtek, a kutató megmérte, természetes módon mennyit rúgnak a lábaikkal.

Ezután a babák lábát egy madzaggal kötötte össze a kiságyforgó egyik végével, hogy amikor a baba rúg, az fel-le mozogjon. Hamar kiderült, hogy még a nagyon fiatal babák is megtanulták, hogy ők irányítják a játékot, és minden alkalommal, amikor rúgnak, az megmozdul. Hamarosan sokat rugdostak, sokkal többet, mint amikor a játék nem volt összekötve a lábukkal, ami azt mutatta, hogy megtanulták az összefüggést a rúgás és a játék mozgása között.

Rovee-Colliert azonban az érdekelte, hogy a babák emlékeznek-e erre, amikor egy-két nappal később tesztelik, hogy tudják-e mozgatni a játékot. A kutató úgy találta, hogy a 2 hónapos csecsemők emlékeztek, és rugdosni kezdtek, amikor ismét látták a játékot, akár egy-két nap múltán is. A legkisebb babák csak néhány napig tudtak emlékezni, de ahogy idősödtek, a kisbabák úgy emlékeztek egyre hosszabb ideig.

Ez alapján úgy látszik, hogy nem az emlékezésre való képtelensége az, ami visszatart minket, hogy a kisbaba korunkból származó dolgokra emlékezzünk.

Ahogyan LoBue írja, az említett vizsgálatban tesztelt memóriatípus különbözik attól, mint amikor a múltbeli dolgainkra próbálunk emlékezni. Procedurális emlékezetnek, illetve a dolgok működési emlékezetének nevezzük – ezektől különböznek az önéletrajzi emlékek, vagy akár a szemantikai emlékek, amelyek tényekből vagy olyan dolgokból állnak, mint a szavak, a számok, vagy éppen az országok fővárosai.

Az önéletrajzi emlékek gyakran foglalják magukba az idő múlásának érzését , amire a babák azonban csak sokkal később gondolhatnak. Továbbá az önéletrajzi emlékekhez szükség van az önérzetre, vagy annak a képességére, hogy reflektáljunk magunkra és a viselkedésünkre, ahogyan másokhoz kapcsolódunk.

Ez nem kezd el 18 hónapos kor előtt fejlődni, és 12-18 hónapos kor előtt a babák még nyelvi információt sem tudnak eltárolni. Emellett az agy azon része, amely az emlékek raktározásáért felelős (a hippokampusz) szintén nem fejlődött ki teljesen csecsemőkorban. Ezeknek a tényezőknek akármelyike, illetve a kombinációjuk magyarázatot adhat arra, miért nem tudunk 2-3 éves kor előtt önéletrajzi emlékeket létrehozni vagy felidézni. A tudósok azonban még nem tudják biztosan, hogy pontosan mely tényező felelős az infantilis amnéziáért.

Forrás: psychologytoday.com