A hiperézékeny gyerekek szülei nincsenek könnyű helyzetben. Nagy segítség lehet számukra, ha megértik, mi mozgatja a gyerekeiket és milyen eszközökkel, hogyan reagáljanak, amikor elöntik őket a heves, szélsőséges érzelmek. Íme, négy tanács Claire Lerner gyermekfejlődési szakértőtől, aki több mint 30 éve foglakozik hiperérzékeny gyerekekkel és családjaikkal.
1. Kezeljük megfelelően az elvárásokat. Sok szülő úgy érzi, hogy valamit rosszul csinál, és kudarcot vall, mert úgy tűnik, nem tudja megakadályozni gyermeke heves érzelmi kitöréseit. Minden “helyes” dolgot megtesznek, amiről olvastak, mégis azt élik meg, hogy ezek az eszközök nem működnek, de sok esetben úgy tűnik, hogy bármit is próbálnak ki, az csak fokozza, nem pedig csökkenti a gyermekeik szorongását. Ezek a szülők tehetetlennek érzik magukat. Ugyanakkor nagyon aggódnak a gyermekeik ilyen túlzónak tűnő reakciói miatt.
A probléma az elvárásokkal van. Amint ezek az anyukák és apukák elfogadják, hogy a gyermekük hiperézékenységéből fakadóan nagy, heves érzelmeket élnek át, máris megváltoznak az elvárások is. Sokkal megértőbbek lesznek, és képesek arra, hogy elfogadják a helyzetet és elengedjék azokat az elvárásokat, amelyeket nem rájuk szabtak.
- Kapcsolódó: A hiperérzékeny gyerekek 10 jellemzője
2. Ne bagatellizáljuk és ne beszéljük ki a gyerek érzelmeit. Attól, hogy megpróbáljuk elbagatellizálni a gyerek érzelmeit, ezek az érzések még nem múlnak el varázsütésre. Sőt, általában az ellenkezője történik, ezek az érzések felerősödnek. Amikor a gyerekek szoronganak, akkor éppen arra lenne szükségük, hogy valaki meghallgassa őket, elfogadja az érzéseiket, ne ítélkezzen felettük.
Ha nem veszünk tudomást az érzéseiről vagy elbagatellizáljuk, akkor azt az üzenetet közvetítjük, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat miatta és hallani sem akarunk az egészről. Így csökken a valószínűsége annak, hogy a gyerekek megosztják velünk az érzéseiket, megfosztjuk őket attól, hogy kifejezzék és feldolgozzák azokat.
A legfontosabb amit meg kell értenünk, hogy a szomorúság és az öröm, a harag és a szeretet, a büszkeség és az önbizalomhiány egymás mellett létezhetnek, és mind részei az érzelmek összetett skálájának, amely emberré tesz minket. A mi feladatunk nem az, hogy megszabadítsuk vagy megvédjük gyermekeinket a nehéz érzelmeiktől, hanem az, hogy segítsünk nekik megérteni és hatékonyan megbirkózni valamennyi érzésükkel.
3. Maradj jelen. Amikor a gyermeked a “vörös zónában” van, nem nyitott az információk feldolgozására. Ez nem alkalmas idő arra, hogy megbeszéljétek problémát. Ilyenkor arra van szükség, hogy a szülő olyan legyen, mint egy kőszikla, hogy nyugodtan legyen jelen.
- Kapcsolódó: Nem drámázik, csak túlérzékeny
4. Oldd meg a problémát, ha a gyermeked már megnyugodott. Amikor a vihar lecsillapodott, mondd ki, hogy milyen nagyszerű, hogy végre megnyugodott, függetlenül attól, hogy mennyi időbe telt. Ezután mondd el neki, hogy te látod, mi történt. “Nagyon dühös voltál, amikor nem engedtem, hogy ma reggel iskola előtt tévézhess. Elvesztetted a fejed, és hozzám vágtad a távirányítót. Nem akartál bántani – amikor feldúlt vagy, a tested veszi át az irányítást. Segíteni fogok neked megtanulni, hogy uralkodj a tested felett – ez a dolgom. Neked milyen ötleteid vannak, hogy kéne ennek máskor történnie?” Hallgasd meg az ötleteit, és oszd meg vele a tiédet is.
(Cikk forrása: psychologytoday.com)
Kapcsolódó cikkek
