Legalábbis megpróbálom. Ásó, kapa, daliás jókedv, irány a kert! Agrár-alulképzettség, lúzerkertészeti előélet nem akadály. Akinek szép és bőségesen termő a kertje, arra szokták mondani, hogy zöldkezű. Nekem ebben a tárgykörben a fülem zöld, de az is valami.
(Persze ha gyerekkoromban nem a kézilabdán járt volna állandóan az eszem, hanem, mondjuk, egy kicsit odafigyelek Pepe útmutatására, most sokkal könnyebb helyzetben lennék.)
Szerszám ezerszám
A közös földművelés első lépése, hogy az összes földkapirgálásra alkalmas eszközünknek meglegyen a nokedlik léptékéhez igazított, fröccsöntött változata. Zsoma persze szívesen elhadonászna apa kiskapájával (tudod, amelyiknek a fonákján két irdatlan gyomirtó tüske meredezik), Csenge is komoly keleti harcművészeti mozdulatokat képes végezni a tűhegyes ültetőfával, de egyelőre nem lovagi tornára készülünk, hanem békés kertművelésre.
Az ikerterhesség és a halmozottan hátrányos helyzetű egyéb gyereknevelési elfoglaltságaink miatt ugaron hagyott gyomos kert (Béla barátom szerint az enyém az egyik legpazarabb gazgénbank) újra művelésbe fogása a tapasztalatok szerint szintén igen eszközigényes tevékenység. (Előbb a kovácsoltvas ásóm nyelét törtem el, majd kisvártatva anya lemezásójának a fejét.) De végtére is sikerült veteményezésre alkalmas állapotba kényszerítenem néhány ágyást.
Vetésforgó
Nos, ez a kifejezés is egészen sok és új értelmet nyer, ha két háromévessel vágsz bele a kertészkedésbe. Egyrészt jelentheti a friss veteményen való páros (igen, összesen négy) lábon bemutatott forgolódást. (Nem a leghatásosabb csírázást serkentő elfoglaltság, de fő a lelkesedés.)
Másfelől viszont jelenti az egy ágyásba egyazon növényfajt ültessünk unalmas hagyományának nagy ívben való… Magyarul fogalmam sincs, hogy végül hova került a borsikafű, hova a retek, egyáltalán kerten belül sikerült-e kiszórni a citromfű magjait, és majd kiderül, hogy a lestyán szereti-e, ha a tőszomszédságába kukoricát vetünk. A tőtávolság, ültetési mélység és egyéb ilyen – magunkfajta szabad kertészeket összezavarni akaró – agrárhókuszpókuszt is sikerült teljesen figyelmen kívül hagynunk.
Csak azért reménykedem mégis valami karcsú sikerben, mert ellenkező esetben soha nem fogom tudni bebizonyítani, hogy a kindertojás nem szaporítható ültetéssel.
Kaszálj, kaszálj!
Béla barátommal megfogadtuk, hogy ha még egyszer valaki azt mondja nekünk, hogy “Ugyan már, befüvesíted, és le van róla a gond”, akkor az illetőt szó nélkül beletanácsoljuk az Ipolyba. (Aha: szellőztet, nyír, locsol, nyír, gyomirt, nyír, locsol, nyír és vége a nyárnak.)
Nomármost. Amióta van segítségem, azóta lényegesen bonyolultabbá vált a gyepgondozás.
Zsoma előnyír. Ez azt jelenti, hogy irtózatos méretű területen, műanyag gyerekfűnyíró segítségével tényleges fűnyírásra alkalmatlan állapotra tapossa a füvet. Ha a következő hajnalon elég éber vagy, akkor talán kezelésbe veheted az ily módon “előkészített” terepet.
Azután az összegereblyézett szénakupacokat remekül szét lehet hemperegni. (Én is imádtam gyerekkoromban, és az én felmenőim is remekül szórakoztak rajta. Apáról fiúra.) De talán az a legkedvesebb, amikor Csenge a kert legtávolabbi pontjáról elindul fél köbméternyi szénával, mondván, segít a talicskára pakolni, és mire odaér, szinte pontosan olyan arányban tudja egyenletesen szétteríteni, mint ahogy az volt a gereblyézést megelőzően.
Szegény Sziszifusz. Tényleg gürcös lehetett egyedül.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
