Mit mond a jog?
Itthon az SNI kifejezést 2003-ban, a Közoktatási törvény módosításában használták először, amely felváltotta a “fogyatékos tanuló”, illetve a “más fogyatékos tanuló” kategóriákat, melyeket korábban használtak, és azt is meghatározták, kik kerülnek ebbe a kategóriába. A jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint sajátos nevelési igényű az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.
Szükségük van a különleges bánásmódra?
Az SNI-s gyerekek nevelése, oktatása történhet gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézményben vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt többségi intézményben, melyről a szakértői bizottság véleménye dönt. Ezeknek a gyerekeknek szüksége van a különleges bánásmódra, fejlesztésre, amelyet a törvény biztosít is a számukra. A gyermek, tanuló számára biztosítani kell külön óvodai neveléséhez, illetve iskolai neveléséhez és oktatásához:
- a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatását,
- a neveléshez és oktatáshoz szükséges speciális tantervet, tankönyvet és más segédleteket.
A magánoktatáshoz, integrált óvodai neveléshez, iskolai neveléshez és oktatáshoz, a képzési kötelezettséghez biztosítani kell:
- az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szükséges szakirányú végzettségű gyógypedagógus foglalkoztatását,
- a foglalkozásokhoz szükséges speciális tantervet, tankönyvet, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközöket.
Ki kérhet szakértői vizsgálatot?
A szakértői vizsgálat szülői kérelemre, illetve a szülő/gondviselő egyetértésével, de akár hivatalból, hatósági megkeresésre is indítható. A vizsgálatot az oktatási intézmény, a gyámhatóság, gyermekjóléti szolgálat, bölcsőde, gyermekotthon, területi gyermekvédelmi szakszolgálat, illetve a fogyatékosok ápoló, gondozó otthona, rehabilitációs és nappali intézménye is kezdeményezheti.
Tanulási és viselkedési zavarok
Az SNI kategóriájába tartoznak a különböző tanulási-viselkedési zavarok is (mint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, hiperaktivitás, autizmus), a tanulási és az értelmi akadályozottság, illetve az érzék-mozgásszervi fogyatékosság is. A tanulási és viselkedési nehézségek szülői szemmel is észrevehetők lehetnek néhány árulkodó jel alapján.
Diszgráfiánál ilyenek lehetnek a különböző, írásmozgásra vonatkozó tünetek, mint pl. a rossz kézügyesség, merev, görcsös ceruzafogás, olvashatatlan írás, de az olyan tartalmi hibák is felhívhatják rá a figyelmet, mint a súlyos helyesírási problémák, illetve ha a gyermek helyesírási készségei jóval elmaradnak a kora alapján elvárható.
A diszlexia esetében az óvodás gyermeknél ha a finommotoros mozgásnál vannak olyan jelek, mint az ügyetlenség, egyensúlyozási problémák, illetve a beszédnél ha későn kezdődik el, az artikuláció nem tiszta, szegényes a szókincse, nehezen érti meg és adják vissza a történeteket, nem szívesen hallgat mesét, az mind intő jel lehet. Ha a gyerek csak rövid ideig tud koncentrálni, könnyen kizökken a feladatokból, rövid idejű az emlékezete, esetleg magatartási problémái is vannak, az is figyelmeztető lehet. Kisiskolás korban a betűcsere, betűkihagyás, betűbetoldás, gyenge helyesírás és rossz szövegértési képesség lehet jel, és a szóalkotási nehézség, a szegényes szókincs, lassú olvasási tempó, illetve a kudarcok hatására kialakuló magatartásproblémák.
A diszkalkúlia esetében óvodás korban arra kell figyelni, ha a gyermek idegenkedik, óckodik a számolós játékoktól, nem tud ujjain egyesével számolni, nem érti az egyszerű matematikai fogalmakat (pl. nagy, sok, nehéz, stb.), testrészein, saját testén nem igazodik el, rosszul tájékozódik térben, a színek, formák felismerése nehezen megy a számára, nem tudja felsorolni a napszakok, napok, évszakok, stb. neveit.
Kisiskolás korban figyelmeztethet a diszkalkúliára, ha az egyszerűbb és az alapműveletek is nehézkesen mennek a számára, pontatlan, felcseréli a számokat, időbeli és térbeli tájékozódása nehézkes, fejletlen a matematikai szókincse, nehezen következtet és indokol dolgokat.
A hiperaktivitás is az SNI körébe tartozik, melyre gyanakodhatunk, ha a gyermekünknek problémája van a figyelem fenntartásával, koncentrálással, az adott helyzetekhez képest túl nagy a mozgásigénye, problémája van a mozgás mennyiségével, emellett pedig hirtelenség, gondolkodás nélküli cselekvés jellemzi.
Mit tegyen a szülő?
Ha szülőként azt feltételezzük, hogy gyermekünk esetleg küzd valamelyik kategóriával, érdemes mielőbb szakember – gyógypedagógus, pszichológus, stb. – segítségét kérni, hogy mielőbb kiderüljön, ha tényleg SNI-s a gyermek, hogy megkezdődhessen nála a fejlesztés.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az SNI nem szégyen, nem szabad amiatt halogatni a szakember felkeresését, mert félünk attól, hogy megbélyegeznek minket és a gyermekünket. A korai diagnózis és az időben elkezdett fejlesztés kulcsfontosságú a gyermek állapota szempontjából.
Kapcsolódó cikkeink a témában:
- A diszlexia tünetei
- Részképesség-zavarok a gyerekeknél: tünetek és kezelés
- A diszgráfia tünetei óvodáskorban
- Hiperaktivitás és figyelemzavar
- Az ADH tünetei
Kapcsolódó cikkek
