Gyerek

Nyílt levél egy kétgyerekes anyukának

Láttalak ma a boltban. Láttam a kimerültséget az arcodon és egy könnycsepp csillogását a szemedben, amikor tizenötödjére kellett elmondanod a nagyobbik lurkónak: nem.
2016. Június 09.

Láttam, ahogy összerezzentél, aztán ahogy megigazítottad a hordozókendődet a válladon. Észrevettem, ahogy toltad a sorok között a kosarat lassú léptekkel. Valószínűleg azért, mert úgy érezted, házon kívül lenni nem könnyű, és ezernyi veszélyt tartogat.

Láttalak ma és emlékeztem. Eszembe jutott, amikor én éltem át ezt két gyermekemmel, amikor a végeláthatatlan napok okozta kimerülés teljesen rám telepedett.

Láttalak ma, és szeretném, ha tudnád: minden rendben lesz.

Lesznek napok, amiket éppen csak túlélsz, és csak arra vágysz, hogy mindenki élje túl a napot körülötted, biztonságban, jóllakottan. Olyankor, mikor a nagyobbik rendetlenkedik, a pici épp fellázad, mikor hirtelen egy óriási szennyeskupac és a gyerekek által kreált kupi kellős közepén találod magad.

Ilyenkor nem baj, ha egész nap megy a tévé és te pizsamában vagy. És ha a párod hazaesik hullafáradtan a melóból és csak pizzás dobozt talál az asztalon az ínycsiklandozó főztöd helyett. Az sem baj.

Néha egy egész napra szóló tervvel a fejedben ébredsz: kitakarítasz, sőt, főzöl! Vagy csak végre befejezel valamit, amit elkezdtél! Néha sikerül ezeket megoldani, de az esetek túlnyomó többségében közbeszól egy mindent beterítő “pelenkarobbanás”, amit egy világméretű müzli földre szórás követ, a házi természeti katasztrófák megkoronázásaként pedig képtelen vagy alvásra bírni a gyerkőcöket.

Nem baj, ha az ilyen napokon kiengeded a hangod. Nem baj, ha az átlagosnál tovább tart összehajtogatni a ruhákat, miközben épp a kekszet próbálod kitisztítani a szőnyegből.

Lesznek napok, amikor facebookozol, és összehasonlítod magad azokkal a mintaanyukákkal, akiknek mindenről határozott véleményük van és mindent remekül tudnak. Néha ezeknek az anyukáknak a kommentjei miatt szörnyen fogod érezni magad. Ha kiraksz egy képet, amin a pici a földön eszik épp, eszedbe fogják juttatni, hogy mennyire veszélyesek azok a vegyszerek, amivel a padlót tartod tisztán. És ha az ilyen pillanatokban utálod őket ezért: NEM BAJ.

Néha irracionálisan ingerülten viselkedsz a partnereddel is, és mindezt tudatalatt pusztán azért, mert el kell mennie otthonról dolgozni, te pedig már megint egyedül maradsz a gyerekekkel. És amikor végre kimozdulsz, elmész a barátaiddal szórakozni, nem érzed jól magad, nem tudsz feloldódni. Vagy mert annyira fáradt, vagy mert végig bűntudatod van, hogy pár órára képes voltál megszabadulni a gyerekektől. Ez sem baj.

Lesznek pillanatok, amikor olyan közhelyekbe és bölcsességekbe botlasz, hogy: Élvezz ki minden pillanatot! A gyerekek olyan hamar felnőnek, hogy fel sem tudod majd fogni! Egyszer még hiányozni fog ez…! Na ezek azok a pillanatok, amikor egyszerre leszel dühös és érzel bűntudatot. Dühös, mert már csordultig vagy a jó tanácsokkal és bűntudattal teli, mert bizony vannak napok, amikor kifejezetten nem élvezed, hogy otthon lehetsz a gyermekeiddel. De hidd el, ez sem baj.

A legjobb, amit mondhatok neked, így a fagyasztott áruk között bolyongva a bolt folyosóján, hogy ez az egész nevelésesdi idővel sokkal könnyebb lesz. És hogy azokon a napokon, amikor úgy érzed, elbuksz, hidd el: valójában helyt állsz.

MINDEN RENDBEN LESZ. És egy nap Te is ugyanezt fogod majd mondani másnak.

(Forrás: parent.co)

Ezek is érdekelhetnek: