Gyerek

Mi segíthet, hogy kevésbé legyen küszködés az otthoni leckeírás?

Ahelyett, hogy a szorzótábla vagy a nyelvtan házi miatt csatároznál a gyermekeddel, sokkal jobb módszer a temperamentumához igazodni.
2021. Február 22.
Mi segíthet, hogy kevésbé legyen küszködés az otthoni leckeírás? (Fotó: Getty Images)

Az elmúlt órákban a gyermeked mellett ültél, végig nyugodt hangnemben beszélve (miközben azon gondolkodtál, hogy vesztegethetnéd meg), és kétségbeesetten reménykedtél, hogy valamilyen csoda folytán túl lesztek újabb három matekfeladaton, hiszti nélkül? Vagy éppen, bőven az esti takarodó után még közösen csináljátok a másnapi feladatot rajz órára?

Ha ezek számodra is ismerősek, akkor bizonyára elgondolkodtál már azon, hogy: van-e valamilyen lehetőség arra, hogy elkerüljétek a leckeírás körüli küszködést?

Ruth Rumack, volt tanár, a Ruth Rumack’s Learning Space tanulmányi támogató központ alapítója szerint azt kell kitalálni, milyen a gyermek motivációja, késztetése. Az utolsó pillanatra hagyja inkább a dolgokat, vagy éppen nehezen megy neki a megfelelő időbeosztás kialakítása? A gyermek személyisége, temperamentuma és tanulási stílusa meghatározó tényezője annak, hogyan áll a házi feladatokhoz. “Ha azonosítani tudod, mi az, ami akadályozza a gyermekedet, nagyobb eséllyel alakíthattok ki olyan módszert, amely sikeres lesz” idézi Rumack-et a Todaysparent.com.

Ezek a leggyakoribb “személyiségtípusok”, amelyek megjelenhetnek a gyerekeknél, ha a házi feladatról van szó – és néhány tipp, hogy mi segíthet az egyes típusoknál.

A halogató

Ha a gyerek általában halogatja a feladatokat, először annak kell utánajárni, hogy érti-e a tananyagot, vagy az adott leckével éppen nehézségei vannak-e. Ezek kizárása után érdemes magadat emlékeztetni, hogy nem lenne meglepő, ha a gyermeked mindent sokkal izgalmasabbnak találna, mint a házi feladatot.

Vanessa Lapointe pszichológus és szülői tanácsadó szerint az agy egyik része, amely az önkontrollt segíti, nem feltétlenül működik teljesen, amire a gyermek általános iskolába jár, néha akár 12 éves korig. Ráadásul a legtöbb gyermeknek még nem tudja biztosan felmérni, hogy mennyi ideig tart egy feladat elvégzése.

Mit lehet tenni? Érdemes ragaszkodni ahhoz, hogy a szórakoztató elfoglaltságokra csak azután kerülhessen sor, miután elkészült a házi feladat. Segíthet az is, ha rövidebb, könnyebben kezelhető részekre bontjuk a feladatot: így ha például egy 2 oldalas fogalmazást kell írni a jövő heti órára, minden nap írjon meg belőle fél oldalt a gyerek.

Létre lehet hozni teendőlistákat emlékeztető applikációkkal, vagy ki lehet próbálni az időzítő beállítását, megakadályozva a gyermek túlterhelődését (pl. “Lássuk, mennyit haladsz a feladattal a következő 10 percben?).

A perfekcionista

Ha a gyermek ilyen módon áll a feladatokhoz, és nem tudja elviselni a gondolatát sem, hogy nem lesz tökéletes, amit csinál, akkor lehetséges, hogy egyszerűen hozzá sem akar majd kezdeni a feladathoz. Néha többször belekezdhet egy projektbe – folyamatosan elutasítva a saját ötleteit, remélve, hogy a következő tökéletes lesz.

Mit lehet tenni? Nem egyszerű leküzdeni a perfekcionizmust. Sőt, a gyermek akár mindig szoronghat azzal kapcsolatban, hogy minden rendben legyen, és tovább tarthat neki, mire befejez egy feladatot, mint amire számítanál. Az eredmény helyett érdemes a folyamatra összpontosítani, azért pedig, hogy ne akadjon el, például az ötletgyűjtésnél, célszerű a feladatra időkorlátot szabni.

A “sebesség megszállottja”

Néhány gyerek arra törekszik, hogy minél gyorsabban meg tudják csinálni a házi feladatukat. Leülnek, írnak néhány mondatot, majd becsukják a füzetet azzal a felkiáltással: “Kész!”. Úgy gondolhatják, hogy felesleges írni egy könyvről, amit már elolvastak. Vagy hogy az adott matekfeladat jól ment már az órán is, miért csinálnának belőle még egy extra oldalnyit? Jobb dolguk is akad.

Mit lehet tenni? Lapointe szerint érdemes átnézni a házi feladatokat még egyszer közösen, ami segíthet megérteni a gyermeknek, miért fontos az alaposság. De segíthet az is, ha a gyerekek meghatározott kritériumok alapján létrehozott ellenőrzőlistával magukat ellenőrzik. Rumack elmondta, hogy ők oktatóival például olyan ellenőrzőlistát használnak, amellyel alapján a gyerek átnézi a nagybetűk megfelelő használatát, a sorrendet, a rendezettséget, az írásjelek használatát és a helyesírást.

A lázadó

Lehet, hogy a gyermeked kritikusabb szemmel kezdi látni a világot, vagy valami olyan érdekli, amely kívül esik az iskolai tanulmányokon. Nem látja értelmét annak a matek házi feladatnak geometriából, vagy egyáltalán nem érdekli a szöveg, amihez az irodalom feladat kapcsolódik. A lázadók felülbírálják és megkérdőjelezik a célját majdnem mindennek.

Ez természetesen lehet jó tulajdonság is. Ahogy Royan Lee tanár mondja, egyre több bizonyíték van arra, hogy a siker receptje felnőttként a jövőben “a lázadó, kreatív, dobozon kívüli gondolkodásról szól, és nem arról, hogy várná, hogy valaki megmondja, mit kell tennie”. Azonban ha ez a hozzáállás kezd problémássá válni, és a jegyek is megszenvedik, akkor ideje visszatérni az alapokhoz.

Mit lehet tenni? Segítsük a gyereket, hogy felfedezze, milyen új ötleteket, készségeket, fogalmakat sajátíthat el. Nézzünk utána, hogy kapcsolódhat-e az érdeklődési köre, a hobbyjai az iskolai feladatokhoz. Például némi előrelépést jelenthet, ha meg lehet győzni arról, hogy a terület, a kerület és a térfogat fogalmainak megismerése segíthet a legozásban tervezni és építeni.

Lapointe felhívja a figyelmet arra, hogy annak viszont jobb ellenállni, hogy jutalmat ígérjen a szülő, hogy megpróbálja “megvesztegetni” a gyereket. Ez ugyanis felállíthat egy rossz dinamikát, amiben a cél a jutalom elérése, nem a tanulás élménye. Lee szerint pedig néha arra az álláspontra jutunk, hogy “bármilyen házi feladatot is kap, csak meg kell csinálnia, nem kell feltétlenül beleadnia a szívét-lelkét”.

A feledékeny

“Felírtad a teendők köz? Jajj, nem, elfelejtettem.” “Mikorra kell megcsinálni a rajz feladatot? Nem emlékszem.” “Hová tetted a feladatlapot a családfás feladathoz? Nem tudom.”

Lapointe szerint szülőként segíteni kell a gyermeket a szervezési képességei fejlesztésében, de vannak gyerekek, akiknél ez sok figyelmet és emlékeztetést igényel. Esetükben nem az a helyzet, hogy nem akarják megcsinálni a feladatokat, csak a szervezettséggel akad nehézségük.

Mit lehet tenni? Segítsük a gyermeket a feladatok strukturálásával, ismétléssel, emlékeztetőkkel. Ösztönözzük olyan szokások kialakítására, mint hogy legyen egy listája, amire már nap közben felírja a későbbi házi feladatokat, teendőket. Lapointe szerint, ahogy fejlődnek a szervezési képességei, úgy érdemes egy kicsit hátrálni, hogy ne egy olyan helyzet alakuljon ki, amely során mindenre a szülő emlékezteti a gyermeket.

Legyen a rutin része

A gyerekeket nagyban tudják segíteni a rutinok, ami a házi feladatra is vonatkozik. Segíthet, ha a gyermek minden nap ugyanabban az időben ül le, ugyanahhoz az asztalhoz, hogy automatikussá váljon elkezdenie megcsinálni a feladatokat.

A szakértők szerint kétségtelenül előnyös, ha a szülő részt vesz a feladatok elvégzésének nyomon követésében és a helyes szokások kialakításában. De nem érdemes túlzottan bevonódni sem, túlzottan sokat segíteni, helyette elvégezni feladatokat – hiszen abból tud a legtöbbet tanulni, ha maga találja ki, hogyan győzze le az akadályokat.

A cikk forrása: todaysparent.com