Gyerek

Kinek hisz a gyerek?

A Texasi Egyetem kutatói azt vizsgálják, hogyan értékelik a gyermekek az információkat a problémamegoldás és a kritikus gondolkodás céljából. A kutatással a fiatalokat célzó félrevezető reklámtevékenység ellen próbálnak fellépni.
2011. Április 02.

A felnőttek számára üdítő a gyerekek cinizmusra való képtelensége. Ahhoz azonban, hogy valaki sikeresen talpon maradjon az életben, ki kell fejlesztenie azt a képességet, hogy különbséget tudjon tenni a megbízható és a kétséges információforrások között. Candice Mills óvodás és általános iskolás gyerekekkel dolgozik két különálló kísérletben.

Az elsőben azt vizsgálják, hogyan lehet segíteni az óvodáskorú gyerekeknek annak meghatározásában, mely forrás lesz a leghasznosabb kérdéseik megválaszolásához problémamegoldás esetén. A 4-5 éves gyerekeknek a kísérlet során egyszerű problémákat kell megoldaniuk különböző tudásszintű külső források segítségével: egy jól informált, egy tudatlan (aki beismeri, hogy nem ért hozzá) és egy helytelen forrás alapján (aki rossz válaszokat ad).

„A gyerekek és felnőttek problémamegoldásban tapasztalt nehézségeiből kiindulva nagyon fontos megértenünk a problémamegoldó készségek alapvető fejlődését” – mondja Mills. „A kutatás eredményei új információkkal láthatják el a kutatókat és a nevelési szakembereket a gyerekek problémamegoldó képességének korai fejlődéséről. Azonosítani próbáljuk azokat a tényezőket, amelyek segítenek a gyerekeknek a nem megbízható források felismerésében, hogy olyan programokat fejleszthessünk, amelyek felvehetik a harcot a félrevezető reklámokkal.”

A másik kísérletben 7-9 éves gyerekeket vizsgáltak, hogy kiderítsék, hogyan értékelik a hallott információkat. A gyerekek többsége arról ismeri fel a megbízhatatlan forrásokat, hogy helytelen vagy csalárd információkat közölnek, de az elfogult vagy túlzó információkat nagyon nehezen ismerik fel. Ha sikerülne felvértezni őket a félrevezető információkkal szemben, Mills szerint felnőttkorukra jobb döntéshozókká válnának.

Babaszoba:

Csak reménykedhetünk abban, hogy a tényleges kutatási eredményeikről egyelőre nem sokat eláruló kutatók egy lépéssel előbbre fognak járni, mint a leleményes cégek, amelyek újabb és újabb kiskapukat találnak a fogyasztóvédelmi törvény résein, és ezeket rendre ki is használják, ahogy az alábbi idézetből jól látszik:

Megkerülhetetlen összefoglaló a helyzet mai magyar állásáról a Magyar Narancsból:

A jogszabály ma csak az egészséges életmóddal, a környezetvédelemmel, a társadalmi, közéleti, illetve kulturális tevékenységgel összefüggő reklámokat engedélyezi. Persze a gyártók folyamatosan tesztelik, hogy ebbe mi fér bele: hallani lehetett dohánygyárról, amelyik cigarettaellenes programmal kopogtatott az iskolákban, míg egy intimbetétet gyártó cég szexuális felvilágosítást vállalt volna. A társadalmi felelősségvállalás nevében tálalt oktatási program persze átütő siker is lehet. A Nestlé Nutrikid programja 1800 hazai iskolába jutott el: a segédanyagokban nincs PR-betétlap vagy reklám, csak a logók emlékeztetnek a cégre, amely ezzel az amúgy is kötelező iskolai egészségnevelést támogatja.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakértője szerint mindez lényegében “hasznos tevékenységgel egybekötött piacszerzés, arculatépítés, erősen bújtatott reklám”. Azt persze, hogy mennyire hitelesen aggódik a gyermek egészségéért egy alapvetően cukrozott ételeket kínáló vállalat, majd a vevők döntik el. Ettől függetlenül az oktatási tárca erkölcsileg támogatja a Nutrikidet. – olvashattuk a Narancs cikkében.

Forrás: Medipress