Gyerek

Így taníthatjuk meg a gyereknek, hogy pozitív módon beszéljen önmagához

Amikor valamilyen bizonytalansággal vagy kihívással szembesülnek, nem ritka, hogy a gyerekek erős érzéseket élnek meg, kétségeik lesznek, és még negatív módon is beszélnek magukhoz.
2022. Május 19.
Így taníthatjuk meg a gyereknek, hogy pozitív módon beszéljen önmagához (Fotó: Getty Images)

Valójában viszonylag gyakori, hogy a gyerekek negatívan gondolkodnak magukról, különösen akkor, ha valaki piszkálja őket, ha tanulmányi nehézségekkel küzdenek, vagy ha nehéz számukra a barátkozás. Nem könnyű szembenézniük a kihívásokkal, és néha alapvetően azt feltételezik, hogy valami nincs rendben velük.

Szülőként azonban segíthetünk nekik megbirkózni ezekkel a negatív gondolatokkal, ha megtanítjuk nekik, hogyan sajátítsák el az önmagukhoz való pozitív beszéd mikéntjét.

De egyáltalán miért is lehetnek hajlamosak a gyerekek arra, hogy negatív módon beszéljenek önmagukkal/önmagukról?

Claire Lerner, klinikai szociális munkás és gyermekfejlesztési szakértő szerint a gyerekeket nagy, nehéz érzések árasztják el, amelyek szélsőséges kijelentésekben fejeződnek ki, írja a szakember a psychologytoday.com portálon.

A szakember erre három példát hoz:

  • Sela száján kiszalad, hogy “Bárcsak meg sem születtem volna!”, amikor az édesanyja azt mondja, hogy abban a percben nem tud neki könyvet olvasni, mert meg kell etetnie a kisbabát.
  • Gabe azt mondja, hogy “Annyira rossz vagyok ebben! Semmit sem tudok!”, amikor egy próbálkozás után nem tudja bedobni a kosárlabdát.
  • Mariella szerint pedig “Engem senki nem kedvel. Nincsenek barátaim.” Aznap nem őt választották a fociban a csapatkapitánynak.

Mi az a “pozitív önbeszélgetés”/positive self-talk?

A “pozitív önbeszélgetés” (positive self-talk), a magunkhoz való pozitív beszéd egy olyan megküzdési mechanizmus, ami képessé teszi a gyerekeket arra, hogy átdolgozzák a gondolkodásukat, fejlesszék a rugalmasságukat, és építsék az önbecsülésüket, írja a verywellfamily.com.

Ez sokkal többről szól, mint a pozitív hozzáállásuk előmozdításáról, és összességében a célja az, hogy megtanítsa az agyukat arra, hogy felismerje az erősségeiket, a lehetőségeket a fejlődésre és a növekedésre, és az okokat, melyek miatt valamivel újra kell próbálkozni.

A gyerekek, különösen a tizenévesek hajlamosak lehetnek az önbizalomhiányra. Rengeteg negatív üzenet és gondolat lehet bennük, és olyanokat gondolhatnak vagy mondhatnak magukról, mint például: “Egy vesztes vagyok”, vagy “Nem vagyok jó matekból”. Ez a fajta negatív önbeszélgetés káros az önbizalomra és a rugalmasságra nézve.

Ha elég gyakran mondja ezeket magának egy gyerek, elkezdhet hinni bennük. Azonban, ha arra biztatjuk, hogy legyen pozitívabb az önmagáról alkotott véleményében, az segíthet pozitívabbá, magabiztosabbá, rugalmasabbá, és ellenállóbbá válnia, és hogy hajlandóbb legyen szembenézni a kihívásokkal.

Gina McDowell, klinikai tanácsadó, a Nationwide Children’s viselkedés-egészségügyi klinikai oktatási felügyelője elmondta a portál kérdésére, hogy a pozitív önbeszélgetés számos előnnyel járhat, például a következőkkel:

  • építi az ellenállóképességet, rugalmasságot
  • segíti a pozitív életszemlélet kialakítását
  • önbizalmat ébreszt
  • arra készteti a gyerekeket, hogy megkeressék, mely dolgokban jók
  • lehetővé teszi, hogy felismerjék a fejlesztendő területeket
  • lehetővé teszi, hogy szembenézzenek a kihívásokkal és kockázatot vállaljanak
  • bátorságot ad követni az álmaikat és célokat kitűzni

Mivel segítheted a gyermekedet a pozitív önbeszélgetés kialakításában?

Tudatosság

A pozitív önbeszélgetés a negatív gondolatok és üzenetek tudatosításával vagy felismerésével kezdődik, amelyeket a gyerekek maguknak mondanak. Segítsd felismerni a gyermekednek, ha negatív dolgokat gondol vagy mond magáról, és abban, hogy felismerje, hogy hogyan néz ki a pozitív önbeszélgetés.

Ehhez használhatsz példának filmeket és könyveket. Emlékeztesd arra, hogy az, hogy pozitív módon beszéljen magához, időbe telik, gyakorlást igényel az elsajátítása, és néha egyszerűbben megy, mint máskor.

Rendszeres beszélgetések

McDowell szerint a rendszeres beszélgetések a gyermekkel – nem csak az önmagával való beszélgetésről, hanem arról is, hogyan érzi magát, hogy mennek a dolgai – segíthetnek abban, hogy a pozitív önbeszélgetés szokássá váljon.

A szakember szerint könnyű végiggondolni, hogy mi történt a nap folyamán, és a magukkal való pozitív önbeszélgetés segíti a gyerekeket abban, hogy felismerjék, hogy mi ment jól, hogy mit csináltak jól.

Sőt, a kötődést is elősegítik ezek a beszélgetések. “(A rendszeres beszélgetés) biztonságos teret ad nekik, amiben tudják, hogy hozzád fordulhatnak, ha nem érzik jól magukat vagy nem magabiztosak” – mondta el McDowell.

Normalizáljuk az erősségek felismerését

A gyerekek sokszor hiszik azt, hogy dicsekedést jelent felismerni az erősségeiket, vagy azt, hogy miben jók. De tudni azt, hogy miben jeleskednek (és azt is, hogy milyen területen van szükségük több munkára), egy életre szóló készség, amelyet egész életükben használhatnak.

Kezdetben talán segíteni kell az erősségek felismerésében, mert lehet, hogy a gyerekek ezt nem látják azonnal. Érdemes olyan tevékenységek felé irányítani őket, amelyek összhangban állnak az érdeklődési körükkel.

Az erőfeszítésre összpontosítsunk

A legjobb az, ha a különböző helyzetekben a gyermek erőfeszítésére összpontosítunk inkább. Tartózkodjunk attól, hogy megjegyzéseket tegyünk a végeredménnyel kapcsolatban.

“Nem minden alakul úgy, ahogy elterveztük. Legyen szó sporteseményről vagy iskolai projektről, az a fontos, hogy keményen dolgoztak és nem adták fel. Összpontosítsanak az erőfeszítéseikre, és az is rendben van, ha a dolgok nem úgy alakultak, ahogy várták” – magyarázta McDowell.

Modellezzük a pozitív beszédet önmagunkkal

Álljunk meg egy percre, é nézzük meg, hogyan kommunikálunk a gyerekeink előtt. A gyerekek ugyanis nagyon sokat tanulnak abból, ha a szüleikre figyelnek. Ha kihívásokkal teli vagy idegesítő helyzettel találjuk magunkat szemben, modellezzük a pozitív önbeszédet a saját életünkben.

Ha egy kihívásokkal teli helyzet különböző megközelítési módjait dolgozzuk ki a gyerekeinkkel, azzal is modellezhetjük mindezt. Például, ha az egyik gyereknek dolgozatot kell írnia, és úgy érzi, hogy nem olyan az íráskészsége, amilyennek lennie kellene, bátorítsd arra, hogy összpontosítson az erőfeszítéseire, és ismételgesse magában azt, hogy: “Mindent megteszek”. Vagy emlékeztesd arra, hogy lehet, hogy jelenleg nem olyan jó író, de munkával és gyakorlással jobb lesz.

Forrás: verywellfamily.com