A gyerekek közötti zaklatás nem új keletű, az internet elterjedése óta azonban új formát öltött. A cyberbulling, magyarul internetes zaklatás korunk egyik legsúlyosabb problémája, ami az internet legnagyobb előnyét, a folyamatos elérhetőséget fordítja a kipécézett áldozatok ellen.
A 21. századi fenyegetőzéseknek és csúfolódásoknak a tanórai kicsöngetés már nem vet véget, a zaklatók a hét bármelyik napján, a nap 24 órájában bármikor utolérhetik áldozatukat.
Az internet arctalansága
Az internetes zaklatás során gyakorlatilag eltűnnek a személyes kommunikáció korlátai, néhány kattintással bárki anonim zaklatóvá válhat. De a virtuális térben maga az áldozat is dehumanizálódik. Cyberbulling közben nem látják az arcát, nem hallják, ha sír, egyénisége, egész emberi mivolta a háttérbe szorul. “Ez egy elidegenített helyzet, így a gyermekek, sőt a felnőttek számára is olyan megnyilvánulásokra ad lehetőséget, amelyben nincs térben és időben azonnali visszajelzés. Nem látják, hallják, érzékelik a másikat, akivel kommunikálnak éppen. A közlő tulajdonképpen felelősség és azonnali következmény nélkül mond, ír, posztol képeket – valósakat, vagy hekkelteket” – magyarázza Majsai László pszichopedagógus, aki azt is hozzáteszi, hogy a virtuális térben nem csak az zaklatók, de ugyanígy a “szemtanúk” sem érzik, hogy a bántó szavaknak akkora súlya lenne, mint a való életben. Ennek következtében pedig sokkal kevésbé hajlandók az áldozatok védelmére kelni.
Egyszerűen csak kikapcsolják a mobiljukat és úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna. A gyerekek nem is sejtik, de ezzel a nemtörődömséggel ők maguk is befolyásolni tudják a bántlmazás súlyosságát, hiszen azzal, hogy csendben maradnak, hogy nem csinálnak semmit, gyakorlatilag csak megerősítik a zaklatót.
Tényleg érzéketlenebbek a mai gyerekek?
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a mai gyerekek gonoszabbak lennének, mint a korábbi generációk, vagy hogy teljesen kikopott volna belőlük az empátia. Szakértők szerint ugyanis, ha a mai gyerekek személyiségét offline vizsgálnánk meg, akkor valójában nem tűnnének agresszívebbnek, esetükben az érzéketlenség, az empátia hiánya kifejezetten az online térben, a beszéd nélküli kommunikáció során jelentkezik. “A saját klientúrám eseteiből és közvetlen tapasztalat alapján is tudom, hogy a legtöbb szemtanú egy közvetlen helyzetben, szemtől-szemben nem tenne olyan dolgokat, amiket a virtuális térben végignéz, sőt a legtöbben úgy nyilatkoznak, hogy közbe is avatkoznának” – teszi hozzá Majsai László.
Az internet tehát az emberi kapcsolatokat egy egészen másik terepre helyezi, ahol a személyes kommunikáció szabályai egyszerűen nem tudnak érvényesülni. Nincsenek hangsúlyok, nincs reakció, nem tudják a másik érzelmi jeleit olvasni, ezért válnak a virtuális világban sokkal érzéketlenebbé, kevésbé empatikussá társaikkal szemben. Ahhoz, hogy a gyerekek az online kapcsolataikat is megfelelő empátiával tudják kezelni, arra lenne szükség, hogy megtanítsák őket a virtuális tér működésére.
Hogyan neveljünk a 21. században empatikus gyereket?
“Abból indulok ki, ami az én ars poeticám: gyermekeinket nem nevelnünk kell, hanem segítenünk őket a számukra sikeres és boldog felnőttkort biztosító fejlődésben” – mondja a pszichopedagógus, aki szerint a gyerekek személyiségét leginkább a számukra meghatározó emberek figyelme, elvárásai és kommunikációja tudja befolyásolni. Magyarán értékrendjük kialakításában valójában annak van elsődleges szerepe, hogy milyen mintát látnak a szűk környezetükben.
De a kommunikációnak nem csak mintakövetés szempontjából van fontos funkciója, Majsai szerint az is elengedhetetlen, hogy ezekről a témákról a szülők igenis beszéljenek a gyerekkel. “És ne csak beszéljenek az gyerekhez, hanem beszélgessenek vele! A kimondott szavaknak akkor lesz valódi súlya, ha azok tartalmát megértetjük, elfogadtatjuk velük. A virtuális tér működéséről/lehetőségeiről/veszélyeiről szintén beszélni kell velük. Közvetlen, és közvetett (filmek, színházi előadások, írott anyagok segítségével) módon egyaránt.”
A szakértő végezetül azt tanácsolja, hogy a valóság és a virtualitás közötti konfliktust akkor tudjuk a leghatékonyabban feloldani, ha a gyerekeknek minél több lehetőséget biztosítunk a különböző helyzetek, érzelmek közvetlen megélésére. “Hozzuk hozzájuk közelebb a világot: menjünk velük, vigyük őket, éljük át velük… Fedezzük fel együtt a világot és annak apró és nagyobb részleteit! Ha már az egyre gyorsuló világot nem is lehet megállítani, a szülőknek kell néha lelassítani, és a gyerekre odafigyelve megélni a pillanatokat.”
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek
