Gyerek

Éjszakai bepisilés

Reggelenként menetrendszerűen arra ébredni, hogy a gyerek már megint úszik a pisiben, nem éppen felemelő érzés.
2002. Október 30.

Legyünk türelmesek! Az éjszakai bepisilés idővel elmúlik

Aztán sietve, jól begyakorolt, százszor megismételt mozdulatokkal rendezni, menteni, ami menthető. Pisis ágyneműt lehúzni, tisztára cserélni, mosógépet beindítani. És persze mindeközben nyugtatgatjuk a megszeppent gyereket, hogy csak egy kis baleset volt, mással is előfordul. Aztán szakad a cérna és rárivallunk: mikor hagyod már abba ezt az undok ágybavizelést? Gyorsan megbánjuk a kifakadást. És persze sajnáljuk a nyomorult kölkét, meg magunkat is. Mikor lesz már ennek vége?

Nos, a kérdésre egyetlen biztos válasz van: amikor a gyermek agykérge már eléri azt a fejlődési fokot, amikor éjszaka is képes lesz uralma alatt tartania a húgyhólyagját. Miért van az, hogy egyeseknek ez oly nehezen megy?

Hogyan működik a hólyagunk?

A vesék folyamatosan választják ki a vizeletet, amely a két húgyvezetőn, az urétereken át a hólyagba folyik és ott összegyűlik. A hólyag legalsóbb részét, a hólyagnyakat, körkörös záró-izom veszi körül. Ez az izom általában összehúzódott, zárt állapotban van, nem engedi, hogy a vizelet a húgycsövön át a külvilágba ürüljön. Így a vizelet addig marad a hólyagban, amíg az meg nem telik. A telt hólyagból az idegeken át “üzenet” érkezik a gerincvelői központba, majd a gerincvelőből ez az ingerület a nagyagy tudatos központjába fut be. Így észleljük, tudatosodik bennünk a vizelési inger.

Erre két módon reagálhatunk. Vagy elnyomjuk az ingert, azaz arra adunk szervezetünknek parancsot, hogy a záróizmunk még jobban összehúzódjon vagy, ha már eljutottunk a WC-ig, engedünk az ingernek: összehúzzuk a hólyagfali izmokat, a záróizmot pedig elernyesztjük. Érdekes módon ez a mechanizmus éjszaka, álmunkban is működik.

Hiába alszunk, a nagyagyunk éberen figyel a hólyagokból jövő legapróbb jelzésekre is, folyamatosan küldi a tiltásokat a záró-izomnak, és csak akkor ébreszt fel bennünket, ha a vizelési inger már olyan fokú, hogy a hólyagot muszáj kiüríteni.

Amikor a baba megszületik, még nem tudja akaratlagosan befolyásolni a vizeletürítést. Ilyenkor még csak a gerincvelői reflexív működik, a tudatos pályák még nem fejlődtek ki. Két- és hároméves kor között érik be ez funkció, ekkor válik a legtöbb gyerek szobatisztává. Először csak nappal, majd lassanként, újabb egy-két év elteltével éjszaka is.

A határ: az ötéves kor

Öt, öt és fél éves kor alatt az éjszakai bepisilést (szakkifejezéssel enurézis nokturnát) még nem szabad kórosnak tekinteni. A statisztikák azt mutatják, hogy az ötödik születésnapján a gyerekek húsz százaléka hetente még jó néhányszor bepisil éjszaka. Ezután a még bepisilős gyerekek aránya évente mintegy 15 százalékkal csökken, általában spontán, vagyis minden beavatkozás nélkül.

Persze felnőttkorban is előfordul rendszeres éjszakai bevizelés, azonban itt az arányok jóval az egy százalék alatt vannak. Fiúknál háromszor olyan gyakran fordul elő, mint lányoknál. A hajlam gyakran öröklődik, érdemes tehát életünk párjára is tapintatosan rákérdezni, hogyan állt kisfiú korában ezzel a kérdéssel.

Már rég nem – most újból

Az éjszakai bevizelésnek két nagy fajtája van. Elsődleges típusúnak azt nevezik, amelynél a gyermek előtte még sosem volt ágytiszta. Másodlagos fajtája úgy lép fel, hogy a gyerek ezt megelőzően már megbízhatóan, hónapokig, esetleg évekig tartani tudta a vizeletét éjszaka. Míg az első esetben rendszerint örökletes, elhúzódó érési folyamatról van szó, a második hátterében legtöbbször valamilyen más ok szerepel. Ez utóbbi kezelése persze általában könnyebb, hisz a kórok gyakran megfogható, így ki is küszöbölhető.

Azt a gyereket, aki már szobatiszta volt, de egy idő után újból bepisil, rendszerint valamilyen lelki megrázkódtatás érte. Ezért visszaesik egy korábbi fejlődési fokra. Ez annál gyakoribb, minél kisebb a gyerek, tehát minél kevesebb idő telt el a szobatisztaság megszerzése óta.

Kiválthatja például költözés, családi háborúság, haláleset a rokonságban. Leggyakrabban akkor fordul elő, ha kistestvére születik, és úgy érzi, már nem kap annyi törődést, mint korábban. Ilyenkor a bepisilés szeren-csére csak átmeneti szokott lenni.

Forduljunk orvoshoz

Igazi szervi betegség is húzódhat a háttérben, nem csak lelki ok: leggyakrabban hólyaghurut, vesemedence-gyulladás, a külső nemi szervek gyulladása, de nem ritka a bélférgesség sem. Kezdődő cukorbetegség első jele lehet az, hogy a gyerek sokat iszik, sokat pisil, ezért éjszaka nem tudja tartani a vizeletét.

Mindez egyszerű fizikális vizsgálattal, laboratóriumi tesztekkel könnyen kideríthető. Van, ahol a rutin diagnosztikához a hasi ultrahang is hozzátartozik, ám ennél megterhelőbb, műszeres vizsgálatokra általában nincs szükség. Felesleges tehát az éjszakai bepisilős gyereket kórházba fektetni, agyonvizsgáltatni. Ezzel csak fokozzuk lelki terhét.

Mit tegyünk és mit ne?

Ha nincs az éjszakai bevizelésnek kimutatható oka, bele kell törődnünk abba, hogy gyermekünk vizelési funkciói lassabban érnek az átlagosnál. Erről ő nem tehet, ilyennek született. Semmiképpen se szidjuk, büntessük hát miatta, hiszen ő legalább annyira szenved tőle, mint mi.

A legfontosabb, hogy segítsünk neki megrendült önbizalma helyreállításában. Nem szabad hagyni, hogy az élet csakis az éjszakai nedves lepedők körül forogjon. Az éjszakai bepisilés ugyan kellemetlen, de semmiképp nem sorstragédia. Ám azzá tehetjük, ha túlságosan felfújjuk a problémát, és életünk központi kérdésévé avatjuk. Koncentráljunk inkább arra, milyen szépen rajzol, milyen ügyesen biciklizik vagy mennyivel jobban megy a szorzótábla, mint a múltkor. Szakadjunk el egy kicsit az éjszakai bepisilés problematikájától.

Természetesen azért úgy sem tehetünk, mintha a gond nem is létezne. Beszéljünk nyíltan erről a gyerekkel, nyugodt légkörben, barátságosan. Nagyobb gyereknek már lehet venni egy korának megfelelő, érdekes, képekkel, érthető rajzokkal illusztrált könyvet, amely a test működéséről szól. Tanulmányozzuk át együtt vele, magyarázzuk el neki, hogy idővel minden ember megtanulja éjszaka is visszatartani a vizeletét. Vegyünk egy szép füzetet vagy egy fali táblát, amelyen be vannak jelölve a hét napjai. Minden bepisilés nélküli éjszaka után kapjon jutalom-matricát, amit ő maga saját kezűleg ragaszt fel a naptárra.

Ne adjunk fekete pontokat, se egyéb büntetést, csakis jutalmazzunk. Ám azt se vigyük túlzásba, ne heurékázzunk reggeltől estig. Egy-két kedves szó, meg a matrica – ennyi elég.

Kérjük meg a gyereket, segítsen a nedves ágynemű eltávolításában, az ágy áthúzásában. Intézzük ezt úgy, hogy ne tekintse büntetésnek, inkább egy olyan feladatnak, amit egy ügyes gyerek már magától el tud végezni. A nagyobbak akár maguk is kimoshatják, kiteregethetik ágyneműiket. Figyeljünk arra, mennyi folyadékot iszik lefekvés előtt a gyerek. Próbáljuk finoman rávenni, hogy elalvás előtt közvetlenül ne igyon sokat. Persze szomjaztatni sem szabad, csupán a túlzott mennyiségű folyadékfogyasztást kellene elkerülni. Mielőtt elalszik, még menjen ki pisilni. Éjszaka viszont ne ébresszük fel csak azért, hogy megpisiltessük. Ezt még akkor se tegyük, ha úgymond “eredménnyel jár”, és száraz lesz a lepedő reggel.

Mikor érdemes pszichológushoz fordulni?

Akkor, ha az éjszakai bevizelés másodlagos típusú, tehát már a megszerzett ágytisztaság után jelentkezik, valamint ha a gyermekorvos kizárta, hogy betegség okozná, tehát nyilvánvalóan lelki okokra vezethető vissza a bepisilés. Ez persze még nem jelenti azt, hogy azonnal pszichológushoz kell rohannunk.

Ha sejtjük, hogy mi a baja, mi bántja a gyereket, mitől fél, magunk is megkísérelhetjük feloldani szorongását, bánatát. Ha viszont a bepisilés csak az egyik tünet, és más, súlyosabb jelek is utalnak arra, hogy komolyabb a baj – a gyerek agresszív lesz, éjszakánként felsír, magába forduló, esetleg túlságosan élénk, túlmozgásos – feltétlenül forduljunk szakemberhez, pszichológushoz.

Mikor kell gyógyszer?

Az orvosok bizonyos esetekben gyógyszerekkel próbálkoznak, bár meg kell mondani, egyre ritkábban, mert a kezelés kapcsán mellékhatások léphetnek fel, és az eredmény gyakran elmarad. Tulajdonképpen egy depresszió elleni szert adnak, amely azonban a hólyagra is hat: egyharmadánál hatásos, a többség átmeneti javulás után többnyire ismét visszaesik.

A másik gyógyszert kifejezetten a hólyag izmaira fejlesztették ki, amely jól használható ugyan a felnőttkori vizelettartási gondok esetén, a gyerekeknél azonban sajnos inkább a mellékhatások (szájszárazság, látási zavar) érvényesülnek.

A harmadik lehetőség egy hormontartalmú orrcsepp, amely csökkenti az éjszakai vizeletképződést. Az eredmény itt is kétséges, ráadásul a készítmény igen drága. Akárhogy is van, a végtelen sok és gyakran nem egyszerű gyógyeljárások közül a legegyszerűbb vált be: a türelem. Ha ez az erényünk, úgy szinte biztos a siker.

Ezt is érdemes elolvasni:

Forrás: Anyák Lapja