Gyerek

Egy apa vallomása arról, milyen nehéz a nyár a gyerekekkel

A brooklyn-i Mike Julianelle - ahogy követői ismerik, Dad and Buried - megosztott az Instagramon egy brutálisan őszinte posztot arról, milyen nehéz dolguk van a háztartásbeli szülőknek, különösen a nyáron.
2019. Július 22.
Egy háztartásbeli apuka végre bevallotta, milyen nehéz a nyár a gyerekekkel

A poszthoz érkezett kommentek is felvetettek egy érdekes témát, méghozzá azt, hogy a szülőknek nincs ez ügyben választása, otthon kell lenni a gyerekkel – akármennyire is fárasztó vagy stresszes -, és szórakoztatni kell őt.

A bejegyzésben a következőt írja:

Ez a nyár második napja háztartásbeli apaként, és már most kikészültem a gyerekeimtől. Valójában ez már 1,5 nap után megtörtént.

Így voltam ezzel 6 évvel ezelőtt, amikor először kerültem ilyen helyzetbe, így voltam ezzel 1 hónappal ezelőtt is, amikor már fenyegetően közel volt az ideje, és így voltam ezzel tegnap is, amikor a 8 éves gyerekemmel kellett kiabálnom, és beküldenem a szobájába, mert nem hagyta abba a hisztizést valami miatt, amit éppen csinálni akart.

Nem akartam háztartásbeli szülő lenni. Nem akartam azzal foglalkozni egész nyáron, hogy azon gondolkodjak, mivel töltsem ki az unatkozó gyerekeim napjait. Nem akarok tervezni, dolgokat csomagolni, különböző helyekre vinni őket, ahova én egyébként nem akarok menni.

Nincs ehhez erőm, türelmem és kedvem sem.

De nincs más választásom.

A bejegyzés megtekintése az InstagramonIt?s day two of my summer as a stay-at-home dad and I?ve already lost it on my kids. . Actually, I lost it at day 1.5. I?m not cut out for this. . I knew it 6 years ago when I did it for the first time, I knew it a month ago when it was looming again, I knew it yesterday when things were going well, and I definitely knew it today when I yelled at my 8yo and carried him to another room because he wouldn?t stop complaining about something he actually wanted to do. . I don?t want to be a stay-at-home parent. I don?t want to have to find ways to fill my kids? days all summer. I don?t want to plan, I don?t want to pack stuff, I don?t want to herd them places, I don?t want to go places. . I don?t have the temperament, I don?t have the patience, I don?t have the interest. . I also don?t have a choice. . Circumstances being what they are, and summer being what it is, someone has to stay home with my kids all day. Mom and Buried has done it for years, and now she’s working and I’m not, so I?m back in the saddle. Reluctance (and unsuitability) aside, I have no choice but to get better at it. . They don?t need to know how stressed I am, they don?t deserve a dad who?s grumpy and frustrated before the day has even begun, and most of all, they don?t deserve a boring summer. . Summer is sacred. And it’s usually Mom and Buried’s territory. But it’s on me now. . No, we might not be able to send them to camp or take them on fancy trips, but that doesn?t mean there aren?t things to do. And it?s on me to do them. More than that, it?s on me to do them with a smile on my face. Or at least without constantly yelling at them. . So far, things aren?t going so great. But there?s nowhere to go but up! . This is one of the primary challenges of parenting. Not letting your grownup stress impact your kids’ childhood innocence. We all have struggles, and sometimes the toll they take is going to manifest itself, often in ways you don’t even realize. . I guess the good news is: I do realize it. Which makes it even more crucial that I manage it, and do whatever I can to prevent my kids from catching on. . I’ve gotta fake it until *they* make it. But what else is new? . #stayathomelife

Dad and Buried (@dadandburied) által megosztott bejegyzés, Júl 11., 2019, időpont: 10:50 (PDT időzóna szerint)

De a körülmények ezt hozták, itt a nyár, és valakinek otthon kell lennie egész nap a gyerekekkel. Anya éveken keresztül csinálta ezt, de Anya most dolgozik, én viszont nem, ezért most ismét rajtam a sor. Felesleges tehát vonakodnom (vagy alkalmatlannak érezni magam), nincs más választásom.

A gyerekeknek nem kell tudniuk, mennyire stresszes vagyok, nem érdemelnek egy frusztrált, morgós apát, aki már azelőtt ideges, hogy a nap elkezdődne, és legfőképpen nem érdemelnek unalmas nyarat.

A nyár szent és sérthetetlen, ez régen Anya dolga volt, most az én feladatom.

Lehet, hogy nem tudjuk elküldeni őket táborokba, vagy csodás kirándulásokra, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának mit csinálni. És rajtam múlik, hogy mit csinálunk. Sőt, mi több, rajtam múlik, hogy úgy tegyünk mindenfélét, hogy közben mosolygunk, és jól érezzük magunkat. De legalább úgy, hogy közben ne kiabáljak velük folyamatosan.

Hát, eddig ez nem ment túl fényesen. De itt a lehetőség, hogy jobb legyek!

Azt hiszem, ez a szülőség egyik legnagyobb kihívása. Nem engedni, hogy a felnőttkori stresszünk elrontsa a csemetéink gyerekkorát. Mindannyiunknak vannak problémái, amelyek miatt időnként nem úgy viselkedünk, ahogy szeretnénk, ráadásul észre sem vesszük. De a jó hír az, hogy ezt legalább felismertem! Ami pedig még fontosabb, igyekszem odafigyelni, hogy megkíméljem ettől a gyerekeimet. Amíg pedig nem tudok ezen ténylegesen változtatni, addig úgy csinálok, mintha nem lennék stresszes.

(VIA)

Kapcsolódó írásaink: