A mondókák által a kisgyermek felfedezi az anyanyelvét, fejleszti a szókincsét.
A mondókákat általában valamilyen mozgás kíséri, ezzel pedig a ritmusérzéket, az egyensúlyt fejleszthetjük. Mivel egyszerre jelenik meg benne a beszéd, a mozgás és a ritmus, ezzel a különböző agyi területek kapcsolódnak össze, ezek összerendezése a későbbi tanulási képességet segítik elő.
Nem utolsó sorban pedig társas élmény: a csikizés, ringatás, höcögtetés, simogatás erősíti az érzelmi köteléket.
Lássuk a legjobb ovis mondókákat!
Ekete pekete cukota pé
Ábel-bábel dominé
Csiszi á, csiszi-bé
Csiszi-csoszi kompodé
Kicsi orr, kicsi száj,
keretezi kerek áll,
kupolája homlok.
Piros arc, piros nyár,
Áfonyakék szembogár,
a pillái lombok.
Áspis, kerekes, (tenyerébe karikát rajzolunk)
Útifüves, leveles, (négylevelű lóherét rajzolunk)
Bíbola, bíbola, (tenyerét megsimítjuk kézfejünkkel)
Pacs, pacs, pacs. (belecsapunk ritmusra)
Az én apám vízimolnár.
Mit őröl a vízimolnár?
Őröl búzát,
őröl árpát,
őröl rozsot is,
kukoricát, kukoricát,
kukoricát.
Jó a ropogó
piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Egy tenyere
tele vele,
a másikkal
úgy csap bele.
Meghámozza, lám, lám!
És bekapja, hám! hám!
Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon.
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik.
Áspis, kerekes, útifüves, leveles,
bíbola, bíbola, pacs, pacs pacs.
Csepp, csepp, csepereg –
villan, csattan, megered,
záporfüggöny, zuhatag,
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment, jót esett –
fűnek, fának jól esett.
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.
Rengeteg erdőn éltem én,
molnár lánya voltam én,
kicsi koromban,
vízimalomban
fű suhogását tanultam én.
Tanultam suhogást,
pataktól zuhogást,
bagolytól huhogást,
malomtól duhogást,
tanultam kóborlást,
varjútól varázslást,
liszttől fehérlést,
tűztől parázslást,
hívtak a felhők
reggeli égen:
“Úgy,
“Úgy, úgy,
most gyere szállani,
szállani szépen.”
Este aztán hazaszálltam,
húsz gombócot vacsoráltam.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
