Rebecca Rolland, a Harvard Posztgraduális Oktatási Iskola beszédpatológusa és oktatója, a The Art of Talking with Children (A gyerekekkel való beszélgetés művészete – a szerk.) című könyv szerzője a psychologytoday.com portálon megjelent cikkében írta le a 4 jelét annak, ha a szülő összhangban van a gyermekeivel.
Érzi, ha a gyermekének nem jó az adott alkalom a beszélgetésre
Lehet, hogy a nap vége az, amikor a gyerek hazaér az iskolából, vagy éppen reggel, esetleg egy fontos meccs előtt. A szülő tudja, mikor jár máshol a gyermeke fejben, és nem erőlködik. A gyermek csend és egyedüllét iránti igényével való kapcsolódás ugyanolyan fontos, mint azt tudni, hogy mikor kell beszélni.
Amikor a szülő reagál a gyermeke csendesebb hangulatára, azzal azt mondja neki, hogy tiszteletben tartja a függetlenségét és azt, hogy a maga idejében kell feldolgoznia a dolgokat. Később, amikor készen áll a beszélgetésre, így nagyobb valószínűséggel fordul majd hozzá.
- Kapcsolódó: Így kapcsolódhatsz könnyedén gyermekedhez
Minden gyermekére másképp reagál
Ha a szülő minden gyermekével másképp beszélget, viccelődik – vagy akár más-más szabályok és határok is vannak, például a képernyőidővel kapcsolatban -, akkor felismeri, hogy minden gyerekének különböző igényei és vágyai vannak. Ez nem az “igazságtalanságról” szól, hanem az egyes egyéni szükségletekről, és az ezekre való érzékenységről.
Tudja, mivel nevettetheti meg a gyermekeit, még akkor is, amikor nincsenek jól
Mindannyian tudjuk, hogyan nevettessük meg a gyermeket, amikor a dolgok jól mennek. De ha a szülő összhangban van a gyermekével, segíthet neki abban, hogy megtalálja az örömöt a nehéz időkben, vagy amikor stresszes, vagy bizonytalan önmagában. Azt is érzékelheti, ha olyan kedve van, hogy egy kicsit eltávolodjon a problémáitól, és nevessen egy jót.
Különbség van aközött, hogy örömet szerezzünk a gyermekünknek, és aközött, hogy arra buzdítsuk, hogy keresse, lássa meg a fényt. Főként ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, kulcsfontosságú lesz az a képességük, hogy szabályozzák az érzelmeiket azáltal, ahogyan magukhoz beszélnek.
Tanácsot szeretnének, vagy csak egy hallgató fület találni?
A gyerekek a felnőttekhez hasonlóan néha azt szeretnék, hogy segítsenek nekik a problémájukban, néha pedig csupán azt, hogy a szülő hátra dőljön, és meghallgassa, hogy mi jár a fejükben. És nem ugyanazt szeretnék állandóan.
Az aktív hallgatás épp úgy a beszélgetés része, mint a beszéd. Ahogy azt Carl R. Rogers és Richard E. Farson megjegyezte: “Amikor az embereket érzékenyen meghallgatják, hajlamosak nagyobb odafigyeléssel hallgatni önmagukra, és világossá tenni, hogy mit éreznek és gondolnak.” Ez a gyerekekre is igaz. Ha érvényesítik a gondolataikat és az elképzeléseiket, azt érezhetik: “Az ötleteimet érdemes megvizsgálni”, és “az embereket érdekli, hogy mit gondolok”.
Néha a gyermek megmondja, mit szeretne: “Anya, nem szükséges megoldanod ezt a dolgot”, de máskor az üzenetek csendesebbek lehetnek. Például a gyermek elfordulhat, amikor újabb kérdést tesznek fel neki, vagy folyton azt felelheti, hogy: “Nem tudom”.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
