A családi szokásokba belenövünk. Az ünnepeket, hétköznapokat úgy éli át a kicsi, ahogyan legközvetlenebb családtagjai. Természetes lenne, ha az elhunyt rokonokra való emlékezéstől sem tartanád vissza, ha ez így szokás nálatok. Hiába szeretnéd megóvni a szomorúságtól, a titok még gyötrőbb számára. Ha kihagyod ezt a lehetőséget, elkerülsz egy kaput, amelyen keresztülhaladva kapcsolatotok és a gyerek gondolkodása is fejlődhetne. Legfontosabb, hogy biztosítsd őt, mindenről lehet beszélni, még akkor is, ha a felnőttek sem tudnak egészen pontos választ adni.
Óvodáskorban fokozatosan válik szét a valóság és a fantázia világa. A gyerek hallott már balesetről, betegségről, halálról. Felmerül benne a kérdés, hova kerül, aki meghal. A szülő vagy más közel álló személy válaszát elfogadja, meg is nyugszik tőle. A felnőtt is bizonytalan, de a gyerek kikényszerít valamilyen választ. Mindenképp kérdezd meg, mit gondol.
Valamilyen elképzelése ugyanis van, ebből kiindulva már könnyebben beszélsz te is. Az sem baj, ha anyát sírni látja. A temetőlátogatáshoz kapcsolódva nézegessétek meg a régi családi fényképalbumot, elevenítsétek fel a kedves történeteket. Közelebb kerül a gyerek szívéhez a még nem ismert rokon is, ha olyan képet lát róla, ahol mosolygós, ereje teljében van.
Készítsetek fényképes családfát, ahol az élő rokonok mellett a dédiket is láthatja a kicsi. Tegyétek ki a falra a generációkat összefoglaló képet. Mielőtt kiviszed a gyereket a temetőbe, mondd el, mit lát majd, kapcsolódjon hozzá feladat is, például meggyújthatja a mécsest, vagy otthon készíthet rajzot, amit otthagyhat a szeretett személyre emlékezve – javasolja Kalocsa Zsuzsanna evangélikus kórházlelkész, klinikai lelki gondozó.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin