Baba

Sharenting jelenség: hol a szülői túlposztolás határa?

Mindannyian emlékszünk milyen kínos is volt, amikor minden új barátunk, esetleg lovagunk első látogatásakor szüleink az orruk alá dugták a jó öreg családi fotóalbumot, benne lehetőleg egy tucat "ciki" fotóval?
2019. Október 07.
Sharenting jelenség: hol a szülői túlposztolás határa? (fotó: iStock)

De vajon el tudjuk-e képzelni, mit érez majd gyermekünk, amikor nagyobb korában felfedezi, mi minden kering már róla az interneten, ami akár az egész világ számára elérhető, beleértve leendő barátait, oktatóit, sőt akár későbbi munkaadóit is? Mindez a mi “ártatlan” posztolgatásunknak köszönhetően. Nyilván azért töltünk fel dolgokat a gyermekeinkről mert imádjuk őket, és büszkeségünket szeretnénk megosztani a világgal. De hol a határ? Mi az, ami már túl soknak számít?

Mi is az a sharenting?

Ha magyarra akarnánk fordítani, akkor legjobban talán a szülői túlposztolás lenne rá a helyes kifejezés. Az angol share (megosztani) és a parenting (nevelés) szavak összetételéből keletkezett fogalom, azt a jelenséget hivatott leírni, amely napjainkban majdnem minden szülőt érint egy kicsit. A sharenting az, amikor gyermekünkről – annak hozzájárulása nélkül – különböző, akár kép, videó vagy szöveges tartalmat osztunk meg a közösségi média felületeken.

Egy brit tanulmány kimutatta, hogy egy átlagos gyermekről ötéves korára már közel 1500 fotó kerül ki az online térbe. Ez évi 300 fénykép, ami azt jelenti, hogy szinte minden nap megosztunk valamit gyermekeinkről.

A sharenting veszélyei

Azon túl, hogy a gyermekeink felnőve nem biztos, hogy hálásak lesznek azért, hogy egy teljes “élettörténet” kering már róluk az interneten – szinte magzati kortól indulva -, bizony komoly veszélyeket is tartogat magában a szülői túlposztolás.

Ha folyamatosan gyermekeinkről osztunk meg dolgokat, azzal nem csak a magánélethez való joguk sérül, de bizony még bajba is keverhetjük őket. Nem is gondolnánk, de egy név, egy szülinapi dátum, egy óvoda/iskola helyszín megjelölés, vagy a gyermek rendszeres foci/balett órájának visszatérő megjelenítése, mind-mind felhasználható a csemetéink ellen. Jobbik esetben a különböző adathalász és online marketing cégek tudnak belőle újabb profilt kreálni listáikhoz, rosszabb esetben azonban bűnözőkhöz, sőt akár pedofilokhoz is eljuthatnak ezek a tartalmak.

A kiskamaszok, és kamaszok, akik pedig már saját maguk is rendelkeznek felhasználói fiókkal, akár online zaklatás áldozataivá is válhatnak, ha posztjaink – melyeken ők is betaggelve szerepelnek – nem megfelelő közönséghez jutnak el.

Néhány esetben már büntetik is

Egyre több és több olyan bírósági per lát napvilágot, ahol bizony a szülők felelőtlen posztolása a “bűn”. Egy osztrák lány beperelte szüleit, amiért azok több száz – főleg kisgyermekkori – képet osztottak meg róla ismerőseikkel. Egy olasz fiú pedig bíróság elé vitte édesanyja megosztási kényszerét, mert már nem bírt tovább úgy élni, hogy élete minden pillanatát a kirakatba tették ki engedélye nélkül.

Franciaországban a sharenting konkrétan bűntettnek számít, ami nyilván kissé szélsőséges, de mindenképp figyelemreméltó, és jól jelzi a probléma komolyságát. Azok a francia szülők, akik gyermekeik beleegyezése nélkül osztanak meg azokról képet/videót/szöveges tartalmat akár egy év börtönbüntetéssel és komoly, esetenként 45.000 Euróra rugó pénzbírsággal is számolhatnak, ha csemetéjük a hatóságokhoz fordul az ügyben.

Mi a megoldás?

Nyilván nem életszerű, hogy semmit se osszunk meg családunkról, gyermekeinkről, de ha körültekintőbbek és megfontoltabbak vagyunk, sok kellemetlenségtől megóvhatjuk gyermekeinket.

Íme néhány dolog, amit érdemes megfogadni:

  • Profiljainkat mindig tegyük priváttá, hogy valóban csak azokhoz juthasson el a megosztott tartalom, akikhez mi is szeretnénk.
  • Kerüljük az úgynevezett “impulzus posztolást”, gondoljuk át mindig kétszer, mielőtt bármit is feltöltenénk gyerekeinkkel kapcsolatban.
  • Tegyük fel magunknak a kérdést: miért is szeretnénk megosztani az adott tartalmat? Gondolkodjunk el azon, nem okozhatunk-e később ezzel kellemetlen pillanatokat utódainknak.
  • Törekedjünk arra, hogy ne adjunk ki túl privát információkat (mint például az otthonunk elhelyezkedése, óvoda, iskola neve, gyakori elfoglaltságok ideje, pontos név, születésnap dátuma stb.)
  • Kerüljük az intim pillanatok, (a gyerekre nézve kínos események, bensőséges mozzanatok, sírás-hisztizés) megosztását, őrizzük meg ezeket magunknak.
  • Semmilyen körülmények közt ne posztoljunk ruhátlan képeket gyermekeinkről!
  • Amint csemeténk megérti miről is van szó, és képes saját döntést hozni, mindig kérjük ki véleményét az adott képről/videóról és engedélyét annak posztolásához.

Ha nem esünk a sharenting csapdájába, gyermekeinknek megadjuk a lehetőséget, hogy történetüket saját maguk formálhassák, és úgy mesélhessék el a világnak, ahogy ők szeretnék.

Kapcsolódó cikkeink: