Baba

Segítség, hogy életben maradjon

Az éretlenség miatt súlyos légzészavar fenyegeti a koraszülötteket. Szerencsére ma már létezik olyan módszer, amellyel a veszélyes és gyakori szövődmény megelőzhető. Ma már csak az a kérdés, hogy miért nem jut hozzá minden koraszülő anya?
2011. Június 06.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Hivatal (ÁNTSZ) nemrég hírül adta, hogy mintegy harmincezer koraszülött és beteg újszülött adatait tartalmazó adatbázis jött létre Magyarországon. Az adatbázisból kiderül, hogy fenyegető koraszülés esetén az édesanyáknak csak mindössze negyede kapja meg azt a tüdőérlelő készítményt, amely nagymértékben növeli a baba túlélésének esélyét. Ez az adat a szülész és újszülöttgyógyász vezetőket is megdöbbentette, ezért kampányt indítottak, hogy a kezelést minél kiterjedtebben alkalmazzák. De mi is ez a tüdőérlelő készítmény, és mi a szerepe a koraszülött csecsemő túlélési esélyeinek javításában?

Respirációs (légzési) distressz-szindróma (RDS)

Respirációs (légzési) distressz-szindróma a neve annak a koraszülötteket fenyegető légzészavarnak, amely az 1500 gramm alatt, illetve 32. hét előtt született kisbabák jelentős részénél kialakul. A probléma lényege, hogy az éretlen tüdők nem termelik elegendő mennyiségben azt a felületaktív anyagot – ennek a neve surfactant –, amely szükséges ahhoz, hogy a tüdők léghólyagocskái (alveolusok) a ki- és belégzés során végig nyitva maradjanak. Az érintett újszülöttek tüdejében a léghólyagok hajlamosak teljesen összeesni, ezáltal a levegő teljesen kiürül a tüdőkből. A respirációs distressz nehézlégzés és igen szapora légzés formájában jelentkezik, amelynek során a légzőizmoknak sokkal több munkát kell kifejteniük a légzés fenntartásához, mint normális esetben. Mivel a tüdők jelentős része légtelen, az újszülött vérének oxigénszintje alacsony, ami a bőr kékes elszíneződését okozza. Néhány óra alatt a betegség egyre súlyosabb lesz, ahogy a meglévő, kis mennyiségű felületaktív anyag elhasználódásával egyre több alveolus esik össze, és ahogy a légzőizmok elfáradnak és elgyengülnek. Minél korábban születik egy újszülött, annál nagyobb valószínűséggel alakul ki respirációs distressz-szindróma a megszületés után.

Hogyan kezelik a respirációs distressz-szindrómát?

Enyhe fokú respirációs distressz-szindróma esetén csak oxigént kap a baba maszkon át vagy csövön keresztül az orrba. Súlyos esetben folyamatos pozitív légúti nyomással kell bejuttatni az oxigént. A nagyon beteg újszülöttek légzését lélegeztetőgéppel támogatják.

Ezen felül surfactant készítményt adnak a kisbabának, amely a természetes felületaktív anyaghoz hasonlóan viselkedik. Alkalmazható már a szülőszobán közvetlenül a megszületés után az RDS megelőzésére, vagy az első néhány életórában olyan koraszülötteknek, akiknél már kialakultak a betegség tünetei.

Hogyan lehet megelőzni az RDS kialakulását?

A respirációs distressz-szindróma kialakulásának kockázata jelentősen csökkenthető, ha a szülést biztonságosan késleltetni tudják addig, amíg a magzat tüdeje nem termel elegendő felületaktív anyagot. Ha a koraszülés már nem kerülhető el, az orvos kortikoszteroid- (betametazon- vagy dexametazon-) injekciókat adhat az anyának – az előírt adagot 24 óra alatt két, vagy 48 óra alatt négy részletben. Ezt nevezik szteroid-profilaxisnak. A kortikoszteroidok átjutnak a méhlepényen, és felgyorsítják a magzat saját felületaktív (surfactant) anyagának termelését. Az első injekciót követő 48 órán belül a magzat tüdejének érettsége eléri azt a szintet, amikor már nem alakul ki respirációs distressz-szindróma, vagy ha mégis, enyhe lefolyásra lehet számítani.

A 24. és a 34. terhességi hét között azoknál a várandósoknál, akiknél 7 napon belül koraszülés fenyeget, javasolják a rutinszerűen alkalmazott szteroidkezelést. Segítségével nemcsak az RDS előfordulása csökkenthető, hanem az agyvérzés, a bélelhalással járó bélgyulladás, a fertőzések és az újszülöttkori halálozás kockázati is. Növeli az újszülött surfactant-kezelésének eredményességét is.

Mennyi időnek kell eltelnie az injekció és a szülés között?

Az optimális időtartam a szteroid-profilaxis és a szülés között több, mint 24 óra, de kevesebb, mint hét nap. Mindamellett akkor is javasolják az alkalmazását, ha a szülésig előreláthatóan kevesebb mint 24 óra fog eltelni, mert a kedvező hatások ekkor is érzékelhetőek. Ha a szülés 7 napon belül mégsem történt meg, de a koraszülés veszélye továbbra is fennáll, előnyösnek tűnik a szteroid-profilaxis egyszeri megismétlése, különösen a 28. hét előtt.

Vannak-e káros mellékhatásai?

Egyszeri születés előtti kortikoszteroid-kezelés esetén nem tapasztalhatóak jelentős anyai vagy magzati mellékhatások. Az eredményeket több mint húszéves utánkövetéses vizsgálatok igazolják.

Az ismételt adás élettani következményeit kutató tanulmányok eredményei ellentmondásosak: fokozódik a tüdő érettsége és működése, viszont növekszik annak a kockázata, hogy a tüdő, az agy és a testtömeg elmarad a növekedésben, késik az agyi velőshüvely kialakulása, valamint a mellékvese működésére is káros hatással lehet.A káros mellékhatások fokozottabban jelentkeznek háromszori vagy annál többszöri adásnál, míg a kezelés előnyös hatásai nem erősödnek. Az eddigi vizsgálati eredmények alapján viszont a gyermek későbbi fejlődésére az ismételt kezelésnek nincs káros hatása.

Mikor nem javasolják?

A szteroid-profilaxis alkalmazását nem javasolják, ha anyai fertőzés vagy magzatburok-gyulladás áll fent. Szintén nem javasolják a kortikoszteroidok adását akkor, ha az édesanya cukorbeteg, mivel ebben az esetben a káros mellékhatások felülmúlhatják a kezelés előnyeit.

Források

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja: Antenatalis corticosteroid prophylaxis a magzati tüdő érettségének elősegítéséről

MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD: Respirációs Distressz Szindróma

Csecsemő_és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium: Respirációs distressz-szindróma (RDS). Gyermekgyógyászat, 2002. június