Ha a tünetek tartósan fennállnak, de a kötőhártya nem piros, véreres, valószínűleg könnycsatorna-elzáródásról van szó. A könnycsatorna a belső szemzugból ered az orr felé (kicsi nyílása látható is az alsó szemhéj belső sarkában), ezen a vékony vezetéken folyik a könny az orrüregbe – síráskor ezt érezzük is, ki kell fújnunk az orrunkat.
A könny minden pislantásnál mossa a szemet, a felesleg észrevétlenül távozik az orr felé. Ha a könnycsatornában elhelyezkedő billentyű nem nyílik ki ilyenkor, a könny nem tud a maga útján haladni, előbuggyan, alváskor pedig rászárad a szemhéjakra. Mivel a látást nem károsítja, és idővel többnyire magától is megszűnik ez az állapot, rendszerint nincs szükség orvosi beavatkozásra.
A rászáradt váladékot forralt és langyosra hűtött vízzel, textilpelenkával mossuk le. Beavatkozásra akkor van szükség, ha a pangó könnycsatorna felülfertőződik, és a fertőzések ismétlődnek. Ha hónapok múlva sem javul a helyzet, a szemész egyszerű beavatkozással átjárhatóvá teszi a könnycsatornát.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
