Wirth Imre, a Kismama olvasószerkesztője ajánlja figyelmedbe az októberi számot:
Ácsorgok az apró kavicsokkal felszórt játszótéren, rázogatom is buzgón a szandálomat. Ezt is a kislányomnak köszönhetem: kevés az esélye, hogy egyébként itt legyek. Felvonom a szemöldököm, amikor közelít a tányérhintához, aztán rövidesen szinte dúdolom, hogy hinta-palinta. Egy másik kislány feláll, elkapom. Jól van. Anyja éppen fut a kistestvér után, egy szemvillanással nyugtázzuk, hogy uraljuk a helyzetet. Beszélgetések foszlányait hallom, kórház, császár, szoptatás, megfázás, dackorszak, mintha színházban lennék, ahol megelevenedett az a sok szöveg, amit több mint tíz éve olvasok a Kismamában. Nincs bennem elsöprő közlésvágy, hogy közbeszóljak: na, ez nem egészen úgy van, s nem ragad magával az indulat, hogy tanácsot adjak, inkább úgy érzem magam, mint valami felderítő, aki sok mindent tud, de nem árulhatja el magát.
Meg mit is mondanék? Hogy az első császárnál elzavartak? Hogy a másodiknál telefonon riogattak a fiam halálával? A harmadiknál nem létező mentősmúltamra hivatkozva állhattam a pálya szélén? A negyediknél az ajtóból nézhettem, amit a fotós közelről?
Hallgatok, de közben mindent hallok és befogadok. Jó hallgatni a nőket, jó, hogy vannak. Hogy képesek elmesélni, mi történt velük. Akár sok évvel később is. Lájkolják a Facebookon a koraszülött kisbaba küzdelmét, és odaírják, hogy szorítanak érte. Én ilyet nem írok. Ilyenkor szégyellem is.
Ezért is különösen érintett az új Kismama: apák szülésbeszámolói. Az egyik legózik, mert kénytelenségből otthon maradt a nagyobbal. A másik gyerekből férfi lesz. A harmadik az autópálya mellett vezeti le a szülést, mobilon keresztül irányítják. „Hihetetlen érzés volt: előttem a napfelkelte, mellettünk suhannak a kamionok. A baba pedig a kezemben…”
Annyi mindenről lehet és érdemes is beszélni, írni. A hónap kismamája, Mahasti hastáncoktató és nyelvész a fájdalomról és a túlélésről teszi ezt. „Lassan visszatér az élet a maga normális kerékvágásába.”
Lapozzunk? Igen, gondolatban is így szoktuk, tovább kell lépni. És ha én nem is, a Kismama tanácsokat ad, ha hisztis a gyerek, ha hasmenése van, ha sebes az orra, ha rémálmai vannak, hogy ne üljön fel a cukorhintára, hogy ősszel is jól sikerüljön a „nyaralás”, hogy megtaláld a legjobb babafürdetőt. Ír arról, hogy mi lesz három császár után, és milyen praktikákkal lesz a kismamából újra nő. Kismamanapló, szülészetbemutató, a szex és a gyerekek. Ruhák. Azért sok mindenből kimaradok, ami nőként érdekelne.
Te viszont, kedves olvasó, semmiképp se maradj ki a Kismama évzáró bulijából! Hogy miről is van szó? A 15. oldalon elolvashatod, vagy kattints IDE!