Fotó: Fábián Olga
Három nemzedék: A két Juli és a pici Hanna Zsófi
A nagyi
Fehér Lászlóné Julianna (68) gazdasági vezető, ma már nyugdíjas
Gyerekek: Juli (42), Laci (41), Judit (30)
A lánya
Fehér Juli (42) sajtóreferens
Férje: Juhász Károly (43) színész, művészeti vezető
Gyerekek: Eszter Sára (13), Tamás Máté (9), Hanna Zsófia (9 hónapos)
Felkészülés a szülésre
Nagyi: Nem féltem a szüléstől, mert négyen voltunk testvérek, és mindannyian otthon születtünk, ugyanannál a Bábaasszonynál, akinél én Julit is szültem a szülőotthonban.
A lánya: Nagyon készültem rá, és mindenben az orvosomra hallgattam, akiben nagyon megbízom. Nála még a farfekvéses fiamat is természetes úton szülhettem meg, ezt igen nagyra értékelem.
Otthon a babával
Nagyi: Szeghalmon laktunk akkor is, most is. Könyvelőként dolgoztam, és mivel négy hetet a szülés előtt kellett kivenni az összesen tíz hétnyi szülési szabadságból, Julival csak hat hétig lehettem otthon, utána bölcsődébe került. Ez akkor valahogy természetes volt, mindenki ezt tette az ismeretségi körömben. Nagyon jók voltak a gondozónők, a gyerekek pedig egész nap kint lehettek a friss levegőn, csak akkor nem aludtak kint, ha jóval nulla fok alatt volt a hőmérséklet. Juli pedig kiegyensúlyozott baba volt, soha nem betegeskedett. Akkoriban egyébként még hatnapos volt a munkahét, így csak vasárnap lehetett együtt a család.
A lánya: Eredetileg színésznő vagyok, a második gyerek után hagytam abba ezt a munkát, főként azért, mert nem akartam, hogy elszakadjunk egymástól. Akár hogy is, a gyerekek fontosabbak voltak számomra. Alkalmi fellépéseket, szinkronmunkát azért még most is vállalok. Hanna Zsófival majdnem másfél éves koráig leszek itthon, utána sajnos bölcsődébe megy. Jólesett, hogy visszahívtak a munkahelyemre, ahol sajtóreferensként dolgoztam, mert nagyon pörgős, nekem való munka volt. Az is tény, hogy negyvenkét-negyvenhárom évesen, ekkora családdal már a pénz is számít. Rossz érzés az anyagi kiszolgáltatottság. Ugyanakkor lelkifurdalást okozott, hogy igent mondtam, és egyelőre el sem tudom képzelni, hogyan oldom majd meg a napi kilenc-tíz órányi távollétet, az otthoni teendőket, meg azt, hogy a gyerekekre is jusson majd idő. Nehéz lesz az életünket szervezni, de szerencsére a férjemre is számíthatok ebben.
Családi archívum: Juli és az öccse
A hiteles információforrás
Nagyi: A Zöld Kereszt védőnői szolgálathoz jártam be a gyerekekkel, és hetente kijárt a védőnő, mégpedig az esti órákban, hiszen egész nap dolgoztam. Babakönyv, ilyen témájú magazin nem volt.
A lánya: Főként a gyerekorvosunkra hallgatok mindenben, őt éjjel-nappal hívhatom, ha gond van. Néha olvasom a Kismamát, az első gyereknél még Spock Csecsemőgondozás, gyermeknevelés című könyvét forgattam.
Szoptatás
Nagyi: Julit hat hónapig kizárólag szoptattam, hathetes kora után a bölcsődébe jártam be naponta kétszer szoptatni. Nem volt gond ebből, szépen kibírt négy órát az etetések közt, a munkahelyem pedig a bölcsőde közelében volt. Kilenc hónaposan választottam el Julit, és mindaddig még egy tejtestvérnek is fejtem a tejet. Mivel hűtőnk sem volt, reggel és este jöttek a tejért, hogy frissen kaphassa meg a másik kicsi.
A lánya: Mindegyik gyerekemet hat hónapig kizárólag szoptattam, Sára egy évig, a fiam másfél évig szopott.
Babagondozás, pelenkázás
Nagyi: Minden másnap éjszaka kézzel mostam a pelenkákat kútról hozott, sparherden melegített vízzel, ez alkalmanként másfél órát vett igénybe. Akkori házunkban még nem volt víz. Hetente egyszer pedig mosószappanos lúgban kifőztem, majd kiöblítettem az összes pelenkát. Ma már teljesen kiment a divatból a pólya, de Juli hat hónapos koráig abban volt egész nap. Egyébként a mai bébiruhaválaszték lenyűgöző! Akkoriban szinte semmit sem lehetett kapni, én varrtam olyan ruhácskát Julinak, amiből nem lógott ki a dereka.
A lánya: Eldobható pelenkát használok. Három gyerek, két felnőtt – bizony sok időt elvesz a házimunka, a főzés, most, hogy itthon vagyok, egész napra jut teendő. El sem tudom képzelni, édesanyám hogyan bírta az akkori körülmények közt. Sokszor eszembe jut, milyen más most minden, van mosógép, autó, gépesített konyha, mégis nehéznek, küzdelmesnek érezzük, és hát a magunk módján az is, csak másképp, mint régen!
Kik segítettek?
Nagyi: Mindkettőnk szülei besegítettek, ha a gyerekekre kellett vigyázni, például ha betegség miatt nem mehettek bölcsibe. Az összes többi házimunkával, főzéssel magam boldogultam, nem éreztem megterhelőnek.
A lánya: Édesanyám azonnal jön hozzánk, ha kell, csak egy szavamba kerül. Anyósomék a ház másik lakásában laknak, szívesen segítenek, ha kérem.
Az apa szerepvállalása
Nagyi: A férjem fürdette néha a gyerekeket, a munkája mellett az ő feladata volt az állatok gondozása és a veteményes rendben tartása is.
A lánya: Kari most kevésbé tud részt venni a baba körüli teendőkben, mint az első kettőnél, de imádják a gyerekek, bármikor rá merném bízni őket, olyan, mintha én lennék velük.
Mindenkinek ugyanilyen babakocsija volt
Babafelszerelés
Nagyi: Akkoriban nem volt még etetőszék, sem más babafelszerelési tárgy, babakocsit viszont vettünk, a mai, számomra egészen elképesztő árakhoz viszonyítva nagyon olcsón. Igaz, összesen egyfélét lehetett kapni, legfeljebb az oldalán futó csík színét lehetett megválasztani, mindenkinek ilyen volt.
A lánya: Eddig mindig kölcsönbabakocsink volt, most vettünk először sajátot, a legolcsóbbat, amit találtunk. Egyébként Hanna Zsófinak etetőszéke, szobahintája, játszótakarója is van.
Alvási szokások
Nagyi: A gyerekek a hálószobánkban, de külön kiságyban aludtak.
A lánya: Amíg kicsi volt Hanna Zsófi, velünk aludt a hálószobában, most már a saját szobájában fektetjük le.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
