Amikor valakiben tudatosul, hogy várandós, akkor érzelmi reakciói meglehetősen összetettek lesznek. Van, aki tragédiaként éli meg az eseményt, más pedig boldogságban fürödve éppen a bőréből ugrana ki.
Senki sem azzal a makacs elhatározással esik teherbe, hogy azután a magzata életének mesterségesen vettessen véget. Mert, ha valaki az abortusz mellett dönt, akkor biztosan súlyos ítélethozatalt követően teszi azt. Dr. Rákóczi István szülész-nőgyógyász professzor erről a következőket írta: “A terhesség-megszakítás nem mindig helyes döntés, de nem minden esetben rossz választás.”
A középkorban másként látták
Az emberiség történetében mindaddig születésszabályozásként alkalmazták a terhességmegszakítást, illetve a csecsemőgyilkosságot, mielőtt a kereszténység első századaiban mindkét cselekedetet mélységesen el nem ítélték. Igaz, Aquinói Szent Tamás, a középkor egyik legnagyobb gondolkodója vitatta a születendő fiúgyermek teljes mértékű ember voltát a 40., a leánygyermekét a fogantatás utáni 80. napig. Azután évszázadokon át az abortusz tiltásánál nemcsak az élet tisztelete, hanem például a népességszám növelésének akarata, a férj családfői jogai, az anya egészsége, sőt életének védelme játszott fontos szerepet. Mindössze az utóbbi évtizedekben vált az abortuszviták középpontjává a magzat ember voltának kérdése. A heves szópárbajok érvei között a két véglet:
A magzat nem “erkölcsi személy”, az anya a saját teste felett szabadon rendelkezhet. Ezzel szembe áll a másik vélemény, mely szerint, amennyibenaz anyának törvényes kötelessége a gyermekét úgy gondoznia, hogy azzal annak életét és egészségét biztosítsa, akkor miért nem lesz neki kötelező ugyanez a gyermeke születése előtt?
Eltérő intézkedések
Az Egyesült Államokban máig heves politikai küzdelmek zajlanak az abortusszal kapcsolatban. 1973-ban az USA Legfelsőbb Bírósága egy per során kimondta, hogy az abortuszhoz való jog korlátlanul érvényesülhet, a születendő gyermek élete nem érdemel jogi védelmet. Az azóta eltelt időben az egyes államokban – eltérő módon – sorra születtek meg az abortuszt korlátozó rendelkezések. Napjainkra például az úgynevezett késői terhességmegszakítás gyakorlata kerülta viták középpontjába. Az amerikai politikai elit 1960-90 között elsősorban úgy vélekedett, hogya harmadik világ szegénységét leginkább a népességszaporulat visszafogásával lehet enyhíteni. A következő állomás 1994 volt, amikor is a Kairói Népesedési Világkonferencián az abortusztól “megtagadták” azt a jogát, hogy családtervezési módszer legyen. Tavaly az ENSZ Közgyűlésén elfogadott Akcióprogramban a terhesség-megszakítás visszaszorítására más születéskorlátozó módszerek bevezetését ajánlották.
Bevált módszerek
A fejlett világban az utóbbi két évtizedben csökkent ugyan a terhesség-megszakítások száma, de még így is riasztóan magas. A pozitív jelenség elsősorban a tabletta, illetve a spirál használatának a korábbiaknál szélesebb körű ismertségével és alkalmazásával magyarázható. Statisztikailag bizonyított, hogy e két megoldás hatékonyabb születéskorlátozó módszer, mint az eddig “bevált” óvszer, a naptárszámolás vagya megszakított közösülés volt.
Ugyanakkor tény, hogy a spirálnak és a tablettának vannak negatív hatásai. Egyesek szerint a leghatékonyabb fogamzásgátló módszernek csak az óvszerés a természetes családtervezés tekinthető. Felmerül a kérdés: társadalmak mely rétegeinél és a világon hol alkalmazzák leggyakrabban a nem kívánt terhesség művi megszakítását? Elsősorban Ázsiában és Európában, a Balkán-félsziget államaiban jellemző az abortusz a viszonylag idősebb, házas nők körében. Erre az lehet a magyarázat, hogy ott a nők csak bizonyos számú gyerek után nem kívánnak több kicsit. (Az egyéb születésszabályozó módszerekhez korlátozottan juthatnak hozzá, vagy ha mégis, akkor azok hatékonysága viszonylag alacsony.) Miutánaz említett térségekben korán házasodnak, a fiatalok körében az abortusz viszonylag ritka.
Dél-Amerikában másként csinálják
Az ifjú, nem házas nők terhességmegszakítása elsősorban az angolszász területeken, Fekete-Afrika országaiban, valamint Latin-Amerikában gyakori. A jelenség háttere talán az élettársi kapcsolatok bizonytalan, támaszt nem nyújtó voltával magyarázható, Afrikában pedig azzal, hogy a kórházon kívül végzett terhességmegszakításokról nincs adat. Az angolszász országokban – különösen az Egyesült Államokban – az abortuszok gyakorisága a fiatalok körében kiemelkedően magas. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a társadalmi normák egyszerre tiltják és engedik is a tinédzserkori szexuális életet, a labilis, alkalmi kapcsolatokat.
Esetleg, mert a tévé- és mozifilmek a szexualitást társadalmi, biológiai összefüggéseiből kiragadva ábrázolják, reklámozzák. Az ifjak azért nem használnak rendszeresen születéskorlátozó módszereket – tablettát, óvszert -, mert ezzel demonstrálnák, hogy tudatosan készülnek egy-egy aktusra, arra, amit, mint házasságon kívüli viszonyt, amúgy elutasítanak.
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
