Gyerek

Hogyan kapcsolódj a gyerekedhez?

Olyan sokszor kívánjuk azt a gyerekektől, hogy igazodjanak a felnőtt világ normáihoz: legyenek szófogadóak, udvariasak, csendesek, jól neveltek...

Nem kell mindig nevelni! (A kép illusztráció)

Persze ezek fontos dolgok, mert ha azt szeretnénk, hogy majd be tudjanak illeszkedni a társadalomba, meg kell, hogy legyenek ezek a kvalitásaik. Ezek (és sok más nélkül) sokkal rögösebb lenne az út nekik a kiegyensúlyozott társas együttléthez.

Mégis, azt gondolom, néha nekünk, felnőtteknek is el kéne látogatnunk a gyerekek világába. Kipróbálni olyan dolgokat, amiket a felnőtt lét már nem néz jó szemmel, mégis lehet, hogy élvezetesek. Néha le kéne vetni a fontos-felnőtt álarcot, le kéne guggolnunk a gyerekünkhöz és együtt dagonyázni a sárban, hancúrozni, míg a nevetéstől be nem pisil az ember, megtapasztalni milyen az, ha a meleg nyári eső végigcsorog az arcunkon, megkóstolni olyan ételkombinációkat, amelyek fel sem merülnének egy felnőtt agyában. (A minap a hatéves fiam lekvárral kérte a nokedlit. Én rávágtam, hogy micsoda?!? aztán elgondolkodtam: miért is ne?!)

Egyszerűen csak tologatni a kisautókat, vagy vég nélkül babázni anélkül, hogy annak célja lenne. Anélkül, hogy strukturálnánk, hogy valami felmutatható végeredményt szeretnénk kihozni a dologból. Lehet úgy is legózni, hogy annak nem egy szuper járgány vagy épület az eredménye, hanem semmi sem. Csak magáért a játékért és az együtt eltöltött időért együtt lenni a gyerekekkel.

Még azok a gyerekek is, akik egyébként zárkózottak és csak egyedül szeretnek játszani, örömmel veszik azt, ha valaki részese az ő élményüknek. Nem kell feltétlen együtt játszani, elég csak mellette lenni, és ugyanúgy pakolgatni a kockákat, mint ő. Egy idő után lehet, hogy rád néz és az arcáról, szeméből kiolvashatod “örülök, hogy velem vagy”.

Szerintem ez az egyik legjobb módja annak, hogy mély kötődést alakítsunk ki a gyerekünkkel. Amikor azt tapasztalja, hogy apa vagy anya nem rendszabályozza, nem kéri, utasítja valamire már megint, hanem ellátogat az ő kis világába. Lehet, hogy nem tudja ezt még szavakba önteni, de mélyen beszívódik és beépül az élmény a kis lelkébe, és sok-sok idő múlva is visszatekint majd rá. Ez a kapocs az, amit semmi mással nem lehet pótolni. Felbecsülhetetlen és megfizethetetlen.

Nyiss be a gyereked világába, fenntartások és elvárások nélkül – hidd el, nem csak neki, de a te lelkednek is jót fog tenni!

A szerző írásaival itt is találkozhatsz: Csupa Szív Magazin, FB-oldalKapcsolódó cikkeink: