Baba

Mummy-moon – avagy anya nyaralni megy

Külföldön egy új jelenség ütötte fel a fejét. Ez pedig a mummy-moon, ami nem más, mint a kimerült főállású anyukák "nyaralása", mialatt a gyerekekre az apuka, a nagymama vagy babysitter vigyáz.
2017. Február 01.

Mi fán terem a Mummy-moon?

A kifejezés egyértelműen az angol honeymoon-ból (nászút) eredeztethető, mely nyilvánvalóan egyfajta utalás arra, hogy a mézeshetekhez hasonlóan itt is minden a kényeztetésről és a teljes kikapcsolódásról szól. Mummy-moon-ra azonban kizárólag az anyukák mennek, mégpedig abból a célból, hogy kipihenjék a gyermeknevelés fáradalmait és újra feltöltsék energiaraktáraikat. Ez az út lehet egy két napos kikapcsolódás, de akár egy két hetes külföldi nyaralás is.

A lényeg, hogy ez alatt az idő alatt a gyerekekre az apuka, a nagyszülők vagy a babysitter vigyáz, így az édesanyák önfeledten élvezhetik a feltöltődést és a szabadság minden örömét. Külföldön egyre több utazási iroda kínál ilyen tematikus utakat, az érdeklődés pedig egyre nő.

Kinek van szüksége ilyesmire?

Minden olyan anyának, aki érezte már úgy, hogy menten kiszalad a világból, ha még egy hisztit le kell vezényelnie, vagy ha még egy napot két óra alvással kell átvészelnie. Előfordult már veled, hogy csak azért tetteted a vécén a „kisdolgot” „nagydolognak”, hogy egy kicsit tovább lehess egyedül? Akkor te sem árt, ha elgondolkodsz rajta, hogyan szakíthatnál egy kis időt kizárólag magadra a gyerekek nélkül. Ez nem önzőség és nem is kell, hogy bűntudatod legyen miatta, hiszen az anyák sem robotok, hanem önálló igényekkel és természetes szabadságvággyal rendelkező emberi lények.

Éppen erről számolt be egy kétgyermekes hölgy is, aki a következőképpen mesélt a Mummy-moon-os élményeiről:

„Annyira szükségem volt erre a kikapcsolódásra, mint a sivatagnak az esőre. Egy barátnőmmel vágtunk neki a kétnapos kalandnak, és már a kocsiban átéltem azt az önfeledtséget, amire olyan régóta nem volt lehetőségem.

Teljes hangerőn rap-et és rockzenét hallgattunk, a csúnya szavakat is hangosan kiénekelve, majd útközben megálltunk egy étteremben, ahol végre zavartalanul elfogyaszthattam az ebédem és a forró (nem kihűlt!) cappuccinóm, sőt sütit is ettem. Egy egész sütit, én egyedül! A szálláson egy teljes éjszakát anélkül alhattam végig, hogy fel kellett volna kelljek valamelyik gyermekemhez. Másnap reggel pedig úgy éreztem magam, mint aki teljességgel újjászületett. Napközben nem azzal voltam elfoglalva, hogy a gyerekeimet kergettem a szállodai szobában, hanem tényleg kizárólag magamra koncentrálva relaxálhattam. (…)

Úgy igazán masszázs közben jöttem rá, hogy mennyire szükségem volt erre a két napra. Ott, a masszázsasztalon fekve bocsánatot kértem a fájó tagjaimtól, az elhanyagolt testemtől, amiért oly sokáig úgy gondoltam, hogy nem érdemlem meg, hogy magammal foglalkozzak. Egy percre sem bántam meg, hogy eljöttem erre az útra. Nem, mert a fenébe is, szükségem volt rá és nagyon is kiérdemeltem.”

Az élet nem ér véget

„Ez az út ébresztett rá, hogy az élet nem ért véget számomra anyaként sem. És ezt nem úgy értem, hogy a gyerekekkel véget ért volna az életem, hanem hogy a szabadságom, a függetlenségem sem szűnt meg létezni. Teljesen normális, hogy szülőként is vannak szükségleteink és vágyaink. Szeretnénk, hogy legyen időnk a hobbinkra vagy csak úgy saját magunkra és nem olyasvalami, amire úgy kellene tekinteni, mint önzőségre vagy nélkülözhető időtöltésre, amit a gyerekektől veszünk el. Én pedig egészen addig éltem ebben a hitben, míg teljesen kiégtem. Soha többé nem fogom hagyni, hogy még egyszer eljussak erre a pontra. (…)

Két nap kikapcsolódás után sikerült visszatérnem a központomba, újra önmagam voltam és készen álltam, hogy újult erővel vessem bele magam a hétköznapokba. Hogy önzőnek éreztem-e magam? Egy cseppet sem. Persze, hiányoztak a gyerekeim, nagyon is, sőt közben arra is rájöttem, mennyire imádom a férjem. Mikor hazaértem, össze-vissza puszilgattam őket. De, ha adódna lehetőségem rá, bármikor elmennék újra. Mi több, minden anyukát arra bátorítok, hogy tegyen így!

Ettől függetlenül valószínű, hogy a közeljövőben nem lesz részem hasonló gyerek-mentes nyaralásban. Ha neked sem, attól még tartozol magadnak annyival, hogy időnként lehetőséget teremtesz a feltöltődésre. Az Isten szerelmére anyukák, most az egyszer ahelyett, hogy egy újabb cuki ruhácskát vennétek a kicsinek, fizessetek be inkább egy 20 perces masszázsra! Meg fog térülni, higgyétek el!”

Forrás: themumontherun.com

Kapcsolódó cikkeink:

  • Ha a gyerek nélkül nyaralunk
  • Utazás: gyerekkel, vagy nélküle?