Baba

Akiket nagyon vártak, de nem születhettek meg

Vannak, akiknek csak csöppnyi darabka adatott meg az életből. Pár hét, néhány hónap. Ők azok, akikről a legnehezebben beszélünk. Az ő történetükhöz van a legkevesebb szavunk.
2016. Április 28.

Akiket nagyon vártak, de nem születhettek meg

Áldott állapot. Gyönyörűen fejezi ki ez a szó azt, amit a várandósság jelenthet. Ez az állapot a várakozásunkat, a jövőbe vetett hitünket formálja meg. Az áldott állapot egy új éltre készülődésről szól. Összeegyeztethetetlen bármivel, ami nem ezt szimbolizálja, és összekapcsolhatatlan az elvesztéssel, a halállal.

A perinatális gyász

Pedig nők, asszonyok ezrei veszítik el magzatukat a várandósság vagy a szülés során, és erről mintha méltatlanul nem beszélnénk. Mintha nem mernénk beszélni, hiszen a halál-tabu egyik legeltitkoltabb gyásza a magzat elvesztése.A perinatális gyászhoz való viszonyulásban mintha nem lennének kapaszkodóink, a környezet pedig sokszor tűnik érzéketlennek a gyászukkal küzdő szülőkkel szemben, akik úgy érezhetik, nyomás alá kerültek: gyors továbblépést, a gyász mihamarabbi lezárását várják el tőlük.A veszteséghez kapcsolódó kórházi élmények, az egészségügyi intézményekben dolgozók felől jövő reakciók pedig sokszor még tovább nehezítik a magzattól való búcsút, és a gyászfolyamat lezárását. Singer Magdolna, gyászterapeuta úgy fogalmaz, hogy a kórházi körülmények között a kismamák még fokozottabb érzelmi igénybevételnek vannak kitéve. Ebben az atmoszférában pedig megnő a félelem és a befolyásolhatóság, így az orvos, a nővér minden egyes szava és mondata, minden non-verbális jelzése fokozottabban érvényesül.Erről mesélt nemrégiben Jaksity Kata műsorvezető is, aki 24 évesen vesztette el terhessége 8. hónapjában magzatát. Az olvasókkal megosztott őszinte történet pedig egy nagyon érzékeny területre is elvezet bennünket.”Az orvosok azt mondták, hogy mivel a gyermekem jogilag nem létező személy, így nem temethetem el. Máig nem tudom, hogy mi az az “ilyenkor szokásos eljárás”, amire akkor hivatkoztak. Nem döntheti el a jog, hogy mi legyen egy gyermekkel, erre csak egy anyának lehet joga! Nem temethettem el a kislányomat, így ma nincs sír, ahová virágot vihetnék. Pedig most lenne 19 éves”

Egy piciny élet véget ért

Egy ilyen váratlan, és igen nehezen feldolgozható veszteség után olyan kérdések és tennivalók sora merülhet fel, amelyhez nincsenek útmutatók, gyakorlati tanácsok. Ráadásul a veszteségre adott első reakció sokszor a tagadás: a veszteséget megélt édesanya mintha nem is érezné át teljesen a vele történteket, mintha egy ködfátyolon át szemlélné a világot és történéseit, és a gyermekétől való elszakadása szinte képtelenségnek tűnik számára.Mi történik a magzattal? Láthatom-e? El tudok-e tőle méltóképpen búcsúzni? Mi lesz a temetésével kapcsolatos teendőm?- megannyi kérdés, megannyi döntéshelyzet, aminek mind-mind nagy jelentőség van a későbbi gyászmunka alakulásában.

Mit mond a jog?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása meglehetősen érzékeny és kellő jogszabály ismeretet igényel. Ezért hívtam segítségül a Dr. Szentimrey Mária Ügyvédi Irodát személy szerint Dr. Szentimrey Mária ügyvédet, aki egészségügyi szakjogász, és szakterületei közé tartozik többek között az egészségügyi jog, a gyógyszeripari jog, a kártérítési jog, valamint a munkajog. 25 éves ügyvédi munkája során a köznyelvben orvosi “műhiba” perként ismert ügyekben szerzett több, mint egy évtizedes tapasztalatot.Az ügyvédnőtől megtudtam, hogy bár több törvény és rendelet is szabályozza a halottakkal kapcsolatos eljárást, de a magzati halál szabályozása esetén alkalmazott eljárásrendet többnyire az intézmények és a gyakorlat határozza meg annak ellenére, hogy a jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy kinek és milyen jogai vannak.

Ombudsmani jelentés

2010-ben Szabó Máté ombudsmanhoz egy, a gyermeküket elvesztett szülőknek lelki és információs támogatást nyújtó honlap szerkesztője fordult beadvánnyal. Ebben a beadvány megfogalmazója a vetélés és perinatális halálozás körébe tartozó esetek kezelésére hívta fel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának figyelméet, és kitért arra, hogy egyes kórházakban a 24. hetes, vagy annál fiatalabb korban elhalálozott magzatok esetében nem teszik lehetővé a szülők számára, hogy eltemessék gyermeküket.További aggályos jelenségre is felhívta a figyelmet: a perinatális halálozáskor a méltó búcsúra sok helyen nem kerülhet sor, sőt a kórházak jellemzően igyekeznek lebeszélni a szülőket arról, hogy megnézzék a halott gyermeket.Az állampolgári jogok biztosa a beadványra reagálva átfogó vizsgálatot indított, és elmarasztalt több magyarországi intézményt is a hibás gyakorlata miatt.Dr. Szentimrey Mária ügyvéd, egészségügyi szakjogász Jaksity Kata történetére reagálva elmondta, hogy az álláspont itt is egyértelmű: a kórház nem járt el jogszerűen az ő esetében sem.

Amit tudni kell

Mivel a kórházi kommunikáció felől – ahogy a 2010-es beadványban is olvasható, – sokszor hallani a 24 hetes kor emlegetését, illetve a 30 cm-s hossz és 500 g-os súly jelentőségét, ezért elsőként itt kell megértenünk néhány fontos fogalmat. Dr. Szentimrey Mária ügyvéd, egészségügyi szakjogász segített összefoglalni két jogi kifejezést is, amely ehhez a nehéz témához kapcsolódik:Perinatális halál

A jog akkor használja ezt a kifejezést, ha a halál a méhen belül a terhesség 24. hete után következett be, vagy ha a méhen belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t vagy tömege az 500 g-ot eléri.Szintén perinatális halálról beszélünk, amikor a halál az újszülött megszületését követő 168 órán belül következik be, függetlenül az újszülött hosszától vagy tömegétől. A halott vizsgálatot végző orvosnak ilyenkor a perinatális halott-vizsgálati bizonyítvány megfelelő részeit kell kitöltenie, továbbá kötelessége intézkedni a halott elszállításáról. Ez tipikusan egy egészségügyi intézmény patológiai osztályára történő szállítást jelent. Korai vagy középidős magzati halál

A jog akkor használja a korai vagy középidős magzati halál kifejezést, amikor a 24 hétig vagy annál rövidebb ideig az anya méhében lévő magzat, az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adja.Szintén ezt a kifejezést használja, ha a magzat kora nem állapítható meg, és a magzat testtömege az 500 grammot vagy a testhossza a 30 cm-t nem éri el, ide nem értve azon ikerszülés esetét, ahol legalább az egyik magzat élve született. Ilyen esetben halottvizsgálati bizonyítványt nem kell kiállítani. Nagyon fontos megérteni, hogy a fenti különbségek nem érintik a hozzátartozók jogait, azaz ugyanúgy kell mind a perinatális halál, mind pedig a korai-középidős halál esetében eljárni.Mit is jelent ez pontosan?

Az emberi méltósághoz való jog

Szabó Máté jelentésében kiemeli, hogy Magyarországon (2010-ben Magyar Köztársaság) minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. A kegyeleti jog az emberi méltósághoz való joghoz kapcsolódik. A halál ténye pedig nem járhat azzal, hogy az elhunyt emlékét, a holttestet vagy a síremléket ne illetné meg semmiféle jogi védelem. A kegyeleti jog a hozzátartozó személyiségi jogát védi.Szabó Máté jelentésében egyértelműen benne foglaltatik, hogy az az intézményi gyakorlat, amely vetélés esetén nem teszi lehetővé a halott magzat kiadását a hozzátartozók számára a méltó módon való eltemettetés érdekében, a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmába ütközik. Az elbúcsúzás lehetősége pedig minden szülőt, hozzátartozót megillet függetlenül attól, hogy az elvesztett magzat milyen idős, vagy milyen méretű.Ezzel összefüggésben a vetélés esetén az elhalt terhesség maradványainak egészségügyi hulladékként történő megsemmisítése, amelynek gyakorlatáról több helyen is olvashattunk illetve hallhattunk sajnos, teljes mértékben elfogadhatatlan és jogellenes gyakorlat.

A temetéssel kapcsolatos teendők

Dr. Szentimrey Mária ügyvéd, egészségügyi szakjogásztól megtudtam, hogy egy 1999-es rendelet szerint a halva született magzat eltemettetéséről az egészségügyi intézmény intézkedik, kivéve ha arról – kérelme alapján – más személy kíván gondoskodni.Halvaszületés esetén ugyanis – bár a jogi szabályozás az egészségügyi intézménynek vagy a kezelőorvosnak erre vonatkozó kifejezett tájékoztatási kötelezettséget nem ír elő – lehetőség van arra, hogy a közeli hozzátartozó az egészségügyi intézménytől kérhesse azt, hogy az elhalt magzat eltemettetéséről maga gondoskodjon. A “maga gondoskodhasson” természetesen nem szó szerint értendő, hanem temetési vállalkozót kell igénybe venni.Magzat esetén közeli hozzátartozónak számít az egyeneságbeli felmenő, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér.Szabó Máté 2010-es jelentésében szintén megerősíti azt, hogy a magzatukat a terhesség alatt elveszítő nőket igenis megilleti a döntési jogosultság, hogy kívánják-e a halott magzatuk kiadását az egészségügyi intézménytől azért, hogy a magzatot méltó körülmények között eltemethessék és meggyászolhassák.

Ha a kórház gondoskodik a temetésről

Fontos tudni, hogy az eltemetést megelőzően mind az elvetélt magzatot, mind az elhalt újszülöttet elkülönítve kell tárolnia a kórháznak. A jogszabály azt is előírja, hogy halva született magzat sírhelyét jelzőtáblával kell megjelölni, amelyen a temetés napját és a temetési hely sorszámát kell feltüntetni.Korai vagy középidős magzati halál esetén az abortum az ún. gratis-ládában már egyéb tetemekkel együtt kerül eltemetésre. A temető tulajdonosának (üzemeltető) ehhez külön sírhelytáblát kell kijelölnie. A kórházak halott-kezelésre vonatkozó részletes eljárási rendjüket – a jogszabályokkal összhangban – belső szabályzatban rendezhetik, ennek kötelező tartalmi elemeire azonban normatív szabályozás nincsen.

A búcsú lehetősége

Nincs kifejezett jogi előírás arra sem, hogy kötelezően fel kell-e kínálni a magzattól való elbúcsúzás lehetőségét a szülőknek (vagy más hozzátartozóknak). Ennek ellenére – ahogy az ombudsman jelentésében olvasható – az egészségügyi tárca tapasztalata szerint amennyiben mód, lehetőség és igény van rá – mint erkölcsi szabályként megszilárdult gyakorlat – az egészségügyi intézmény biztosítja azt.Szabó Máté jelentésében hangsúlyozza is, hogy a perinatális gyász esetében ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen a szülők életüknek, testüknek egy olyan fontos részét veszítik el, akihez emlékek, emlékképek, emléktárgyak még nem kötődtek. Így a gyászmunkának sincsenek fogódzói. Ezért lenne pszichológiai szempontból fontos a halott gyermekkel való találkozás: a terhesség alatti fantáziák, vágyak, képek realizálódnak, és a gyermek elengedésével pedig lezárulhat ez a belső, képzeleti folyamat.Korai, valamint középidős magzati halálozás esetén a jogi szabályozás nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy a közeli hozzátartozó élhet-e ez esetben is kérelemmel.

Mi lenne a helyes gyakorlat?

Szabó Máté jelentésében arra is kitért, hogy a helyes gyakorlat az lenne, ha a kórházak írásbeli nyilatkozatot kérnének a szülőktől arról, hogy maguk kívánják-e eltemettetni a gyermeküket, és a kórbonctani illetve igazságügyi orvostani vizsgálatot megelőzően lehetővé kellene tenni a családnak, hogy a halott magzattól diszkréten elbúcsúzhassanak.Mindezek lehetővé tennék, hogy a szülők számára lezárulhasson a gyászmunka folyamata.

Zárszó

Helga és Örs történetére véletlenül bukkantam, miközben igyekeztem minden lényeges információt összegyűjteni ehhez a cikkhez. A fiatal, mélyen vallásos házaspár gyermekének 11 hét adatott meg az életből. Helga ugyanis terhességének 11 hetében elveszítette a kisbabát, akit Búzaszemnek neveztek el. Mindez 1999-ben történt.A házaspár úgy döntött, hogy kikérik a kórháztól elvesztett magzatukat, hogy katolikus liturgia szerint eltemethessék. A kórház azonban elzárkózott a kérés elől, csakúgy, mint a patológia, a szülők pedig nem voltak hajlandóak beletörődni abba, hogy – amint ezt egy kórházi dolgozótól megtudták – gyermeküket biológiai hulladékként égessék el.Végül ügyvédi segítséggel elérték, hogy gyermeküket kiadják számukra, és méltóképp eltemethessék. Történetükről 2004-ben Drimmer László készített dokumentumfilmet Búzaszem címmel, Szatmári Örs, az édesapa pedig könyvet írt Több, mint vér címmel.Ebben olyan gondolatokat fogalmaz meg, melyek mindannyiunkra nézve tükröt tartanak. Hangsúlyozza, hogy a szülőknek joguk van ahhoz, hogy eltemethessék magzatukat, függetlenül attól, hogy a pici mennyi ideig élhetett. A társadalomnak és a vallásnak pedig tudomásul kell vennie ezt a jogot, és komolyan számolniuk kell ezzel.Kapcsolódó cikkeink: